ICEMAN kontra Cap-and-Trade megközelítés a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik leggyakoribb megoldása a cap and trade. Ebben a rendszerben a kormány felső határt határoz meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának megengedett mennyiségére az egész iparágban. Ezután az iparág vállalatai egy piacon kereskednek, olyan szén-dioxid-kiegyenlítéseket vásárolnak és adnak el, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy bizonyos mennyiségű üvegházhatást okozó gázt bocsátanak ki. Mivel fizetniük kell a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezéséért, és eladhatják azokat a kompenzációkat, amelyeket nem használnak fel, a vállalatok erős ösztönzést kapnak kibocsátásuk csökkentésére.

Eközben a kormány idővel csökkenti a felső határt, és arra ösztönzi a vállalatokat, hogy tovább csökkentsék kibocsátásaikat. A kormány szankciókat is meghatároz a felső határok megsértése esetén. Ez egy répa-bot-megközelítés: a szén-dioxid-kiegyenlítés vásárlásának költségeit és a felső határ megsértése esetén kiszabott szankciókat a fogyasztóra hárítják, így szén-dioxid-adó jön létre, amely növeli a termékek költségeit.

A cap and trade egy felülről lefelé irányuló megközelítés a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására, amelyet a kormány írt elő, és a vállalatokra hárítják át, amelyek aztán a költségeket a fogyasztókra hárítják. Úgy működik, hogy figyelembe veszi a legnagyobb iparágak és a legnagyobb kibocsátók üvegházhatásúgáz-kibocsátását; a felső határ és a kereskedelem mechanizmusa csak egy bizonyos időn keresztül működik lefelé, hogy korlátozza a kisebb iparágak és kibocsátók üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

Bár ICEMAN kiegészítheti a kormány cap and trade megközelítését, ez egy gyökeresen eltérő módszertan. Az ICEMAN alulról felfelé működik, figyelembe véve a kisvállalkozások szénlábnyomát, beleértve azokat a kisvállalkozásokat is, amelyek alkatrészeket gyártanak és árukat szállítanak nagyobb vállalkozások számára.

A kisvállalkozások az Egyesült Államok összes vállalkozásának több mint 99 százalékát képviselik, és az összes amerikai alkalmazott közel felét foglalkoztatják.[1] Az ICEMAN ennélfogva sokkal nagyobb közönséget érinthet, és sokkal szélesebb körben csökkentheti a kibocsátásokat, mint amennyire a cap and trade képes.

De az ICEMAN és a sapka és a kereskedelem nem állnak ellentmondásban vagy versenyben egymással. Különböző, de egymást kiegészítő megközelítések. Valójában megfelelően végrehajtva az ICEMAN mechanizmust úgy alakították ki, hogy harmonikusan létezzen más politikákkal, például a korlátokkal és a kereskedelemmel. Míg a cap and trade kizárólag a gyártó üvegházhatású gázkibocsátására összpontosít, az ICEMAN a gyártó kibocsátását is magában foglalja és a a termék, amely lefedi azt, amit a felső határ és a kereskedelem hiányzik, és így átfogóbb megoldást kínál a szén-dioxid-kibocsátás egészére.

Különösen az Egyesült Államokban a kormányzati szabályozások általában negatív konnotációt hordoznak, míg a vállalati növekedést és a fiskális egészséget serkentő mechanizmusokat általában pozitívnak tekintik. Ezért ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, minden kötelező rendszernek összhangban kell működnie és együtt kell léteznie olyan piacvezérelt mechanizmusokkal, mint az ICEMAN. Egy olyan mechanizmus, amely kihasználja a pozitív piaci erőket, és képes összhangban dolgozni a kötelező politikákkal, összehozhatja a két világ legjobbjait. Ez az egyetlen módja annak, hogy lassítsuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának exponenciális növekedését – és végül csökkentsük –.

[1] JPMorgan Chase Institute, „Small Economic Activity”, hozzáférés: 2. május 2021. https://www.jpmorganchase.com/institute/research/small-business/ small-business-dashboard/economic-activity.

• SEO által támogatott tartalom és PR terjesztés. Erősödjön még ma.
• Platoblockchain. Web3 metaverzum intelligencia. Felerősített tudás. Hozzáférés itt.
• Forrás: https://frankdalene.com/iceman-vs-cap-and-trade-approach-to-curbing-carbon-emissions/