Még mindig megéri a DEA? Az orvos a kannabisz átütemezését vagy a DEA eltörlését kéri!

Még mindig megéri a DEA? Az orvos a kannabisz átütemezését vagy a DEA eltörlését kéri!

Forrás csomópont: 3074622

szüntesse meg a dea

Megéri még a DEA? Költség-haszon elemzés

1971-ben Richard Nixon aláírta a szabályozott anyagokról szóló törvényt, ami örökre megváltoztatta a drogszabályozás helyzetét az Egyesült Államokban. Ez a törvény nemcsak új szabályokat vezetett be bizonyos anyagok felhasználására, gyártására és forgalmazására vonatkozóan; ez is megszületett a Kábítószer-végrehajtási Igazgatóság (DEA), az újonnan hozott törvények „bírója, esküdtszéke és végrehajtójaként” kijelölt testület. Egy tollvonással hivatalosan is meghirdették a kábítószer elleni háborút, és a DEA-t besorozták főharcosává.

A DEA szerepe kezdettől fogva egyértelmű volt – megvédeni az amerikaiakat attól, amit a kábítószer-csapásnak tekintettek. Az ellenőrzött anyagokról szóló törvény betartatásával megbízott ügynökség kiterjedt felhatalmazást és felhatalmazást kapott a kábítószer-használat szabályozására az országban. Ez nemcsak a bűnüldözési feladatokat foglalta magában, hanem a kábítószerek osztályozásának jogát is, ami a közegészségügy, a politika és a jog metszéspontjába helyezte őket.

Gyorsan előre néhány évtizedet, és a DEA pozíciója csak megszilárdult. Egy közelmúltbeli interakció a Kongresszussal kiemelte ezt. A kongresszusi képviselők, felismerve a kannabiszról kialakult perspektívát, azt javasolták a DEA-nak, hogy fontolja meg az anyag ütemezésének megszüntetését, ami összhangban van a kannabisszal kapcsolatos növekvő közvélekedéssel és tudományos ismeretekkel. A DEA válasza azonban sokatmondó volt. Megerősítették „végső tekintélyüket” a kábítószer-besorolási kérdésekben, ez az álláspont hangsúlyozza autonómiájukat és a központosított hatalmi struktúrát, amelyben működnek.

„Szüntessük meg a DEA-t”: Julie Holland, MD, pszichiáter, MDMA- és kannabiszkutató, valamint orvosi tanácsadó Pszichedelikus Tanulmányok Multidiszciplináris Egyesülete (TÉRKÉP), hadd ismertessék meg érzéseit a DEA legutóbbi döntéseivel kapcsolatban.

„Ha nem tévedek, ez lesz a harmadik alkalom, amikor javaslatot tesznek a DEA-nak, hogy készítsék el a kannabisz 3-as menetrendjét. Kétszer is elutasították. Ha újra megcsinálják, akkor még egyszer elmondom: A DEA eltörlése– írta Holland egy tweetben. 

Ez az interakció döntő kérdéseket vet fel a DEA szerepével és hatékonyságával kapcsolatban. A közegészségügy és a közbiztonság legjobb érdekeit szem előtt tartva tevékenykednek, vagy tetteik elavult, keményvonalas politikákat tükröznek? Egy olyan világban, ahol az olyan anyagok megértése, mint a kannabisz gyorsan fejlődik, a DEA álláspontja akadályozza vagy segíti a közegészségügy és az igazságszolgáltatás ügyét?

Itt az ideje, hogy kritikusan értékeljük a DEA eddigi eredményeit. Valóban megvédték az amerikaiakat a kábítószerek veszélyeitől, vagy tetteik más társadalmi károkhoz is hozzájárultak? Ahogy elmélyülünk ebben a cikkben, alaposan áttekintjük a DEA teljesítményét, mivel az ellenőrzött anyagokról szóló törvény megalkotásakor. A cél annak megállapítása, hogy a megközelítésük eredményes volt-e, vagy ideje újragondolni és esetleg felszámolni ezt a hatalmas ügynökséget.

1971-es megalakulása óta a Drug Enforcement Administration (DEA) az Egyesült Államok kábítószer elleni háborújának élére állt. Az elmúlt évtizedek kábítószer-trendjeit a DEA saját statisztikái és független tanulmányai alapján vizsgálva azonban aggasztó kép tárul elénk: az ügynökség erőfeszítései ellenére a gyógyszerfogyasztás, -gyártás és -kereskedelem nemcsak megmaradt, hanem sok esetben növekedett is.

A kábítószer-elérhetőség növekedésének egyik legbeszédesebb mutatója a DEA saját kábítószer-lefoglalási adatai. Az évek során a lefoglalt kábítószerek mennyisége exponenciálisan nőtt. A National Institute on Drug Abuse átfogó jelentése szerint jelentősen megnőtt a különböző szabályozott anyagok, köztük a heroin, a kokain és a metamfetamin előállítása és forgalmazása. A rohamok számának ez a megugrása nem feltétlenül utal a DEA hatékonyságára; ehelyett azt sugallja, hogy ezeknek az anyagoknak a gyártása és forgalmazása olyan magasra nőtt, hogy még a fokozott végrehajtási erőfeszítések is csak csorbát okozhatnak.

A gyógyszerek elérhetőségének a DEA felügyelete alatti növekedése korrelál számos kábítószer-járvány megjelenésével. Az 1980-as évek crack-járványa és a folyamatban lévő opioidválság kiváló példák erre. Ezek a válságok nem csupán a kábítószer-áramlás megfékezésének kudarcát jelentették; feltárták a kábítószerrel való visszaélés kiváltó okainak és az azt kiváltó társadalmi-gazdasági tényezők kezelésének hiányosságait is.

Továbbá a A DEA megközelítése gyakran következetlennek és kiegyensúlyozatlannak tűnik. Noha jelentős erőforrásokat fordítottak az utcai kábítószer-kereskedelem leküzdésére és az egyéni felhasználók megcélzására, a gyógyszergyárakra nem alkalmaztak következetesen azonos szintű ellenőrzést és végrehajtást. Ezek a vállalatok jelentős szerepet játszottak az opioidjárványban a fájdalomcsillapítók agresszív marketingje és forgalmazása révén, amelyek nagy része legálisan és a DEA hatáskörébe tartozik.

A DEA elhibázott prioritásainak ékes példája a kannabiszhoz való hozzáállása. Annak ellenére, hogy egyre több kutatás utal a marihuána gyógyászati ​​előnyeire, és a közvéleményben a legalizálást elősegítő elmozdulás ellenére a DEA továbbra is az I. listán szereplő drogok közé sorolta – ugyanabban a kategóriában, mint a heroin és az LSD, amely jelenleg nem elfogadott anyagoknak van fenntartva. orvosi felhasználás és nagy a visszaélés lehetősége. Most, amikor a pszichedelikus kutatások már javában zajlanak, még az I. listában szereplő LSD és más hallucinogén anyagok sem pontosak. Ez a besorolás nemcsak a kannabisz orvosi felhasználásával kapcsolatos kutatásokat akadályozta meg, hanem az egyének kriminalizálásához is vezetett növény birtoklása és termesztése miatt. amelyet sok állam mára legalizált, akár orvosi, akár rekreációs célokra.

Az is megkérdőjeleződött, hogy a DEA a büntető intézkedésekre összpontosít az ártalomcsökkentés és a megelőzés helyett. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a kábítószer-használat kriminalizálása túlzsúfolt börtönökhöz vezetett, aránytalanul sújtva a kisebbségi közösségeket anélkül, hogy jelentősen csökkentené a kábítószer-használatot vagy a függőség arányát.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a DEA-nak nem sikerült jelentős hatást gyakorolnia a gyógyszerfogyasztásra és -gyártásra. A kábítószer-elérhetőség növekedése, a megfigyelésük alatt álló kábítószer-járványok megjelenése és a következetlen végrehajtási politikák rávilágítanak a DEA kábítószer-ellenőrzésben betöltött szerepének és stratégiáinak újraértékelésének szükségességére. Felveti a kérdést: ideje fontolóra venni olyan alternatív megközelítéseket, amelyek a közegészségügyet, az oktatást és a rehabilitációt helyezik előtérbe a kriminalizálás és a büntető végrehajtás helyett?

A tiltás filozófiájában gyökerező, egy olyan koncepció, amely már többször bebizonyosodott, hogy fenntarthatatlan és káros, a DEA továbbra is ragaszkodik az elavult politikákhoz, amelyek nemcsak hogy nem kezelik a kábítószer-használat és a visszaélés összetettségét, hanem aktívan károsítják a közösségeket és csorbítják a polgári szabadságjogokat.

A betiltásnak, mint politikának hírhedt története van, leghíresebb kudarca az 1920-as évekbeli alkoholtilalom az Egyesült Államokban. Ezt a korszakot a szervezett bűnözés, a korrupció és a törvények általános figyelmen kívül hagyása jellemezte. E szembeötlő problémák ellenére a DEA nem ismeri fel a tilalom eredendő hibáit. Ehelyett ragaszkodnak a szabályozott anyagokhoz hasonló megközelítéshez, párhuzamot teremtve a múlt kudarcaival.

A DEA megingathatatlan elkötelezettsége a tiltás mellett nem a közegészségügyben vagy a közbiztonságban gyökerezik, hanem inkább az önfenntartásban és a hatalom fenntartásának vágyában. Az ügynökség önfenntartó entitássá vált, amely éppen abból a tilalomból profitál, amely a létét táplálja. A végrehajtás és a büntetés ezen ciklusa jövedelmező iparágat hozott létre a DEA számára, amelyet jelentős költségvetések és kiterjedt hatáskör jellemez.

A DEA politikáinak hatása messze túlmutat a tervezett hatókörön, és mélyreható és gyakran visszafordíthatatlan módon érinti a közösségeket és az egyéneket. A kábítószer elleni háborúA DEA vezetésével aránytalanul megcélozta a kisebbségi közösségeket, hozzájárulva a szegénység, a kriminalizáció és a jogfosztottság körforgásához. Ez a célzott végrehajtás a színes bőrűek tömeges bebörtönzéséhez, a családok szétszakadásához és a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodásához vezetett.

Ezenkívül a DEA egyoldalú döntéshozatali folyamata jelentős veszélyt jelent az Egyesült Államok alapjául szolgáló demokratikus elvekre nézve. Az ügynökség csekély állami felügyelettel vagy részvétellel működik, milliókat érintő döntéseket hoz az ő közreműködésük nélkül. Ez a központosított hatalom ellentmond a demokrácia és az átláthatóság eszméinek, és olyan politikákhoz vezet, amelyek gyakran nem tükrözik az emberek akaratát vagy érdekeit.

A DEA finanszírozásának és támogatásának folytatása azt jelenti, hogy fenntartjuk a Harry Anslinger öröksége, egy köztudottan rasszista bürokrata, aki kulcsszerepet játszott Amerika drogpolitikájának alakításában. Anslinger befolyását a faji előítéletek, a hatalomégetés és a megtévesztés jellemezte, megalapozva a DEA által ma alkalmazott büntető és diszkriminatív politikákat. A DEA fenntartásával akaratlanul is támogatjuk ezeket az elavult és káros ideológiákat.

A DEA a drogpolitika archaikus és káros megközelítését képviseli, amely nem alkalmazkodik a modern megértéshez és a társadalmi igényekhez. Ha hiszünk az Egyesült Államok szentségében és demokratikus elveiben, feltétlenül el kell ismernünk a DEA-t egy letűnt korszak emlékeként, olyan ügynökségként, amely elődei elnyomó taktikáját örökíti meg. Az emberek valódi felszabadításához, valamint az igazságosság és egyenlőség értékeinek fenntartásához szükség van a DEA és annak elavult, káros politikáinak ördögűzésére. Csak ezután kezdhetjük meg a kábítószer-szabályozás és -ellenőrzés humánusabb, hatékonyabb és igazságosabb megközelítése felé vezető utat.

Több mint fél évszázados szigorú kábítószer-szabályozás után nyilvánvaló, hogy a kábítószer elleni háborút nem a bűnüldöző szervek, mint a DEA, hanem maguk a drogok nyerték meg. Az ellenőrzött anyagokról szóló törvény, amely ennek az elhúzódó harcnak a sarokköve volt, nemcsak hogy nem tudta megfékezni a kábítószer-használatot és -csempészetet, hanem súlyosbította a társadalmi bajokat és megsértette az egyéni szabadságjogokat. Eljött az idő, hogy az Egyesült Államok, sőt a világ radikálisan újragondolja a drogszabályozással kapcsolatos megközelítését.

A DEA, annak ellenére, hogy a kábítószer-besorolásban önmagát véglegesen tekinti, nem diktálhat tovább elavult és hatástalan politikát. A CSA-t és a hasonló dokumentumokat szerte a világon el kell törölni vagy alaposan meg kell reformálni. El kell ismernünk és tiszteletben kell tartanunk azt az elvet, hogy az egyének szabadon dönthetnek saját testükről, feltéve, hogy nem ártanak másoknak. Ez a megközelítés összhangban van a szabadság és a személyes autonómia alapvető értékeivel, amelyek központi szerepet töltenek be a demokratikus társadalmakban.

A drogszabályozás új paradigmáját kell elfogadni, amely a közegészségügyet, az oktatást és az ártalomcsökkentést helyezi előtérbe a kriminalizálás és a büntetés helyett. Egy ilyen rendszer nemcsak az egyéni szabadságjogokat tiszteletben tartaná, hanem a kábítószerrel való visszaélés kiváltó okait is kezelné, és együttérzőbb és hatékonyabb megoldást kínálna a társadalmunkat régóta sújtó kihívásra. A változás ideje most van; öleljünk fel egy olyan jövőt, amely támogatja a szabadságot, elősegíti a jólétet és elismeri a múlt tanulságait.

A DEA ÉS A KONGRESSZUS A KANNABIS ÜTEMEZÉSÉRŐL, OLVASSA TOVÁBB…

DEA VS KONGRESSZUS A MARIHUÁNA ÁTÜZEMEZÉSÉRŐL

A DEA ÉS A KONGRESSZUS KERESKEDELMI BARBS A KANNABIS ÁTÜZEMEZÉSÉRE!

Időbélyeg:

Még több CannabisNet