Mennyire hatékonyak a kiadók a befogadó anyagok terjesztésében?

Mennyire hatékonyak a kiadók a befogadó anyagok terjesztésében?

Forrás csomópont: 1860399

Novemberben a Virginia Oktatási Tanács kidobta a tervét, hogy felülvizsgálja az állam történelem- és társadalomismereti normáit. Glenn Youngkin republikánus kormányzó kinevezéseitől felbuzdulva – aki kampányának alappillére az oktatási harcokba való gázolást tette – a testület a javasolt átdolgozások közül sokat kivágott amelynek célja sokrétűbb reprezentáció kialakítása volt a virginiai iskolák tanóráin. Helyette egy konzervatívabb – és sokkal kisebb – szabványrendszer volt, amely nem tartalmazta a tanárok tantervi kereteit. Mindez azt a benyomást keltette, hogy ez egy politikai, nem pedig oktatási döntés.

A politika és az oktatás fúziója aligha szokatlan. Számos állam heves küzdelmet folytat a tantervi normákért, és nem csak a történelem és a társadalomtudomány területén. Például: Kalifornia vita az egész államra kiterjedő matematikai keretrendszer módosításairól rendelkezéseket tartalmazott a matematika oktatásának felforgatására, hogy megkísérelje azt szigorúan tartani, ugyanakkor megtalálja a módját a különböző rasszú és jövedelmi szintű tanulók teljesítménybeli különbségeinek csökkentésének. A revíziók vitákba keveredtek arról, hogy milyen is a jó matematikatanítás.

Sok ilyen érvényű K-12-es törmelék feldúlása az „inkluzivitás”. A koncepció ahhoz az elképzeléshez kötődik, hogy amikor a gyerekek tanulnak, függetlenül a hátterüktől, látniuk kell saját valóságukat tükrözve a szövegben.

A világjárvány által tovább súlyosbított, az oktatási eredmények közötti különbségek megszüntetésére irányuló hatalmas nyomás fokozta az inkluzivitás iránti igényt a támogatók körében. És a a NAEP értékelése által rögzített történelmi alacsony pontszámok– amelyek eltérő hiányosságokat mutattak – csak tovább fokozták.

Az egyenlet kulcsfontosságú eleme, amint az az államházi csaták során kiderült, maguk az anyagok. Ha az iskolákban használt tankönyvek, tananyag, óravázlatok és feladatlapok minden diák valóságát tükrözik, az érvelés szerint minden tanulót felkészít a valódi tanulásra.

De nehéz kitalálni, hogy a szövegek befogadók-e. Bár több formális próbálkozások iránymutatások kidolgozására készültek, a szervezetek, amelyekkel EdSurge beszélt, úgy tűnt, mindegyik a sajátját használja.

Tehát mit jelent befogadónak lenni, és mennyire jók az oktatási kiadók?

Szóval, szeretne befogadó lenni?

Az oktatóanyagok nem fontosabbak, mint a tanárok – mondja Cassandra Herring, a Branch Alliance for Educator Diversity vezérigazgatója. Az inkluzivitás értékelése során rendkívül fontos, hogy a tanárok hogyan készülnek fel, és mit csinálnak valójában az osztályteremben, jelzik ő és más megfigyelők.

Tartalmi szempontból azonban Herring érvelése szerint a minimum az, hogy a tanulók saját magukat, családjukat és közösségeiket képviselve látják az órákon. Hozzáteszi, hogy ennek együtt kell járnia a valós alkalmazásokra való összpontosítással – hogy a tanulók támpontot adjanak ahhoz, hogyan alkalmazzák a tanultakat olyan környezetben, amelyben ténylegesen élnek –, valamint hatékony útmutatókkal kell bemutatni a tanároknak, hogyan használják az anyagokat.

A körzetek ki vannak éhezve ezekre az anyagokra, és úgy tűnik, hogy a kiadók sietnek, hogy utolérjék, mondja Herring.

„Úgy gondolom, hogy most elmozdulás történt annak érdekében, hogy az anyagok reprezentatívabbak, befogadóbbak legyenek, hogy a tanulók lássák önmagukat, családjukat vagy közösségeiket a munkában” – mondja Herring.

But right now, many teachers are having to go out on their own and find supplemental texts, because the official materials aren't inclusive, she adds.

Mennyire befogadók a kiadók?

There’s been a general increase in effort to make published materials more inclusive of more groups of people. Data about publishing titles from the Cooperative Children's Book Center—a research library, housed at the School of Education at the University of Wisconsin-Madison—shows that there’s been a gyermekcímek számának növekedése a faji kisebbségekről és idők során publikált.

William Rodick, az Education Trust Spencer-ösztöndíjasa szerint, még mindig vannak „nagy korlátok” abban, hogy kik láthatják magukat az iskolai munkájukban. Ez különösen igaz az LMBTQ emberekre és a fogyatékkal élőkre, mondja Rodick. Ennek részben az lehet az oka, hogy Rodick szerint a kiadói ipar nem túl sokszínű, többnyire fehér és heteroszexuális.

Rodick hozzáteszi, hogy a kiadóknak fel kell tenniük a kérdést, hogy az általuk kidolgozott szövegek valóban a való élet gazdagságát képviselik-e. A kliséken és a sztereotípiákon kívül mindenféle hátterű embereket mindenféle szerepben ábrázolnak? A gyerekek így látják majd saját valóságukat tükröződni azokban a társadalmi kérdésekben, amelyekről tanulnak – javasolja. Ez egy olyan dolog, ami most kezd becsapódni a kiadók radarjaiba, mondja Rodick.

Összességében azonban Rodick optimistaként írja le magát a kiadók irányába, amikor a befogadó anyagokról van szó. Nem tűnik neki marketingfogásnak, bár a próbálkozás nem volt hibátlan.

Maguk a kiadók azt mondják, hogy komolyan veszik az inkluzivitást. Megjegyzik azonban, hogy nem mindig tehetnek úgy, ahogy akarnak.

“Like many companies right now, we're spending a lot of time in certain states having to igazolja vagy auditálja a könyveket that we're using, and in some cases, we are being told we have to change the books that are being used in some of our courses,” says Jamie Candee, CEO of Edmentum, an online learning program provider that develops its own curriculum.

Az Edmentum tanterve meglehetősen átfogó, állítja Candee, és a vállalat még a járvány előtt át is módosította, hogy több szempontot is tartalmazzon. Amikor azonban megváltoznak az állami normák, az Edmentumnak változtatnia kell a tantervén.

Candee szerint azonban az Edmentum nagyon megkönnyítette a tanárok számára a tananyag testreszabását, és ezzel lehetővé tette számukra az osztályteremben való részvételt. Tehát, ha úgy érzik, hogy valami hiányzik, nem nehéz hozzáadni a „meglehetősen zökkenőmentesen”.

A tantervváltoztatás „súlyos politikáján” kívül vannak más tényezők is, amelyekkel a kiadóknak is meg kell küzdeniük – teszi hozzá. A szülők például szeretnének erősebb hangot adni, jelzi. És ez hatással van az anyagok fejlesztésére, érvel.

A tankönyvi vita esete

A kurzusanyagok politikájában való eligazodás úgy tűnhet, mint egy aknamezőn átfutó sprint.

Amikor a Heinemann – egy hatalmas és mindent átható oktatási kiadó több mint 1 milliárd dollár becsült eladások a 2010-es években—tavaly frissítette tananyagát, rossz helyre lépett.

A vállalat megpróbálta frissíteni Lucy Calkins, a Columbia Egyetem professzora által írt vitatott olvasási tanterveket, amelyek egyesek szerint nem kompatibilisek a legjobb olvasáskutatással. Ahelyett, hogy lezárta volna a könyvet egy vitáról, a cég többet talált, az új állami törvényeknek köszönhetően. A konzervatív államokban arról tájékoztatták – részben a tanárokkal folytatott fókuszcsoportokon keresztül –, hogy a fajra és a nemre való hivatkozások kiterjesztése a tantervben valószínűleg illegális. Heinemann ennek megfelelően szerkesztette az anyagokat, de aztán abbahagyta, amikor a fokozott befogadás hívei tiltakoztak. Válaszul a cég nyilvánosan bocsánatot kért.

A vállalat azzal érvel, hogy a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás iránti elkötelezettsége nem ingadozik. Anyavállalata, a Houghton Mifflin Harcourt komoly erőforrásokat áldoz arra, hogy munkatársait számos tényezőre kiterjedő inkluzivitásról képezze, mondta Benita Flucker, a HMH tőke- és befogadási igazgatója az EdSurge-nak.

That includes race and sexual identity, but also other categories such as family structure and how people of different ages are depicted, she says. Part of that, she adds, is working to get community, student and teacher input through practices like focus groups. “It's an army of folks who are really thinking about this,” Flucker says.

Mi a helyzet a vitával? Flucker azt állítja, hogy ami végül megjelent a Heinemann-tanterv frissítésében, az valójában sokkal átfogóbb volt. A cég képviselői pedig azt mondják, hogy a Flucker csapata most már „szorosabban integrálódott” a Heinemann-nal.

Ennek ellenére Heinemannnak lehet elvesztette támogatását a befogadóbb tanterveket szorgalmazó oktatók körében. A példa bemutatja, hogyan vált a kiadói piac csatatérré, amelyen a vállalatok nehezen tudnak eligazodni a progresszív és konzervatív aktivisták kereszttüzében.

„Példaértékű” anyagokat keresek

A folyamatban lévő iparági változásokat vizsgálva a részvények szószólói vegyesnek látják a publikálás jelenlegi helyzetét.

„Nem találtam olyan tananyagkészletet, amely példaértékű lenne” – mondja Herring, a Branch Alliance for Educator Diversity munkatársa.

Ha a kiadók biztosítani akarják, hogy példaértékű anyagokat dolgozzanak ki, a folyamatban részt vevő embereknek mindenféle környezetből kell érkezniük – tehát városi, vidéki és a kettő között – mondja Herring. Fel kell szólítaniuk másokat is, akik méltányossági munkát végeznek az oktatási területen – teszi hozzá. És ahhoz, hogy egy tanterv valóban kiváló legyen, érvelése szerint több nézőpontot kell kínálnia az általa bemutatott kérdésekben, és ki kell tennie a diákokat a társadalomkritikáknak.

Időbélyeg:

Még több Ed Surge