Az eredeti terv az volt, hogy az indiai űrhajósok az Indiában gyártott IVA öltönyöket viseljék. A közelmúltbeli küldetéstervezés azonban azt jelzi, hogy az orosz szkafandereket részesítik előnyben a programozási igények és a legénység biztonságának fokozottabb biztosítása miatt. „Tekintettel a programozási követelményekre és a legénység biztonságának duplán való biztosítására, a tervek szerint orosz űrruhákat iktatnak be a (Gaganyaan) küldetésre” – áll az angol napilaphoz eljuttatott hivatalos dokumentumban.

A 2024-es évet a Gaganyaan éveként jelölte meg az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) vezetője, S Somanath, aki hangsúlyozta annak fontosságát a gaganyaani idővonalon. A történelmi jelentőségű űrprojekt tervezésének és megvalósításának e kritikus szakaszában az ISRO fontos küldetéssel kapcsolatos teszteket és bemutatókat ütemezett be az egész évre.

ISRO Gaganyaan Mission: célja, hogy bemutassa India képességét az első emberi űrrepülési program végrehajtására, az ISRO egy mérföldkőre készül ambiciózus Gaganyaan küldetésével. A projekt célja egy háromfős legénység biztonságos visszajuttatása a Földre úgy, hogy 400 kilométeres pályára állítják őket háromnapos tartózkodásra.

A program teljes sikerének biztosítása érdekében az ISRO számos tesztre és programra koncentrál a történelmi emberi küldetés előtt. Ennek a törekvésnek az élén áll a legénységet biztonságosan az űrbe szállító, emberi minősítésű hordozórakéta gyártása, a kulcsfontosságú technológiák fejlesztése mellett. Emellett egy életfenntartó rendszer építése folyik, amely Földhöz hasonló környezetet biztosít a legénységnek, amíg az űrben tartózkodnak. Az ISRO másik prioritása egy olyan alapos keretrendszer kidolgozása a személyzeti menedzsment számára, amely olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a képzés, a gyógyulás és a rehabilitáció.

Az ISRO a tervek szerint néhány kritikus előkészítő küldetést hajt végre a Gaganyaan űrszonda felbocsátása előtt. A tesztjármű (TV) repülések, a Pad Abort Test (PAT) és az Integrated Air Drop Test (IADT) néhány ezek közül. Ezek a tesztrepülések elengedhetetlenek a különböző rendszerek értékeléséhez és fejlesztéséhez, hogy biztosítsák azok biztonságosságát és megbízhatóságát az űr zord környezetében. Az emberes műveletek megkezdése előtt pilóta nélküli küldetéseket is végrehajtanak a rendszerek általános robusztusságának megerősítésére és javítására.

India jelentős előrelépése az emberi űrkutatás terén, az ISRO aprólékos tesztelés, technológiai fejlesztések és alapos előkészületek iránti elkötelezettsége bizonyítja elkötelezettségét a sikeres Gaganyaan küldetés megvalósítása iránt.

1973-as bemutatása óta a Sokol űrruha – más néven Sokol IVA ruha, vagy csak Sokol (oroszul: Coкол, szó szerint „Falcon”) – a szovjet és orosz űrmissziók támasza volt. 2023-ban még mindig használatban van, és a Szojuz űrhajó minden utasának viselésére szánták. Hogy megkülönböztessük a járművön kívüli tevékenységekhez vagy űrsétákhoz szánt öltönyöktől, a Sokol hivatalosan mentőruha kategóriába tartozik.

A Sokol elengedhetetlen egy váratlan űrhajó nyomáscsökkenése esetén, ellentétben az űrsétához készült öltönyökkel. A Sokol fő célja, hogy vészhelyzetben viselője túlélését garantálja az életfenntartó környezet megőrzésével az öltönyben, annak ellenére, hogy bizonyos párhuzamok mutatkoznak a NASA Advanced Crew Escape Suit-jával (ACES), amelyet űrsikló indításakor és leszállásakor viselnek.

A Sokol hosszú időn keresztül életfenntartó rendszerként működik nehéz körülmények között, ami bizonyítja megbízhatóságát és hatékonyságát az űrkutatásban. Bár nem járművön kívüli műveletekre tervezték, létfontosságú funkciója az űrhajósok védelmében az űrben rávilágít arra, hogy mennyire fontos az emberi küldetések általános biztonsága szempontjából.

Műszaki adatok és változatok: A Sokol-K modellel történt 1973-as debütálása óta a Sokol űrruha – a járművön belüli tevékenység (IVA) döntő része – többszöri átdolgozáson esett át. 10 kg tömegével és 22 hPa (400 psi) üzemi nyomásával a Sokol-K-t először 5.8 szeptemberében vetették be a Szojuz-12 küldetésen. A Szojuz-1973-től Szojuzig tartó küldetéseken használták -12 (40), és a Sokol repülőgép teljes nyomású ruha alapján készült.

A Sokol-KR változat kifejezetten az Almaz programhoz és a TKS űrhajóhoz készült. A Sokol-KR társaitól eltérően regeneratív életfenntartó rendszerrel rendelkezett, bár a TKS űrszonda soha nem repült személyzettel.

A Sokol-KM és a KV köztes változatok voltak, amelyek a Sokol-K után számos előrelépést tartalmaztak. Ezek közé tartozik a folyadékhűtéses alsónemű, a cipzárral rögzített kétrészes kialakítás, valamint a jobb mobilitás érdekében az ízületi szövet fejlesztése. Ennek ellenére a Sokol-KM és a KV nem érte el a pályát.

Egy továbbfejlesztett modell, a Sokol-KV 12 kg-ot nyomott, és 26 hPa-n (400 psi) működött. Folyadékhűtéses alsóneművel rendelkezett, amely hatékonyan távolította el a test hőjét, hogy maximalizálja viselőjének kényelmét, bár soha nem használták űrküldetésben.

Sokol& Mercury összehasonlítások: Vészhelyzetben az űrhajósok túlélhetőségét mind az amerikai Mercury űrruha, mind az orosz Sokol szkafander élvezi. A Sokol azonban egyedülálló, mivel sok éven át tartó űrrepüléseken keresztül megbízható, életfenntartó rendszerként működik az űrhajó nem tervezett nyomáscsökkenése esetén. Annak eredményeként, hogy bizonyítottan képes fenntartani az életfenntartó környezetet az öltönyben – ami az űrkutatási vészhelyzetekben az űrhajósok biztonságának garantálásához elengedhetetlen – a Sokol mentőruhaként nagy hírnevet szerzett.

A Sokol űrruha dizájnja fejlesztéseket mutat, míg a Mercury szkafander forradalmi volt a maga korában, többek között alumínium bevonatú nejlonhéjjal a hőszabályozás érdekében. A testhőmérséklet hatékony szabályozása és a viselési kényelem javítása érdekében a Sokol-KV változat például folyadékhűtéses alsóneműt tartalmaz. Az orosz szkafanderhőmérséklet-szabályozás létfontosságú eleme az űrhajósok jólétének a hosszú távú küldetések során, és ez a találmány bizonyítja elkötelezettségüket az öltönyük ezen aspektusának javítására.

A jobb ízületi szövet, a kétrészes, cipzárral rögzíthető kialakítás és a folyadékhűtéses alsónemű a Sokol szkafander progressziójának jellemzője, amely fokozza viselőjének kényelmét és mobilitását. Ilyen modellek például a Sokol-KM és a KV. Másrészt a Mercury szkafandert viselő űrhajósok elégedetlenségüket fejezték ki a ruhával a nem megfelelő hőmérsékletszabályozás és a korlátozott fejmozgás miatt. A küldetés hatékonyságának egészének javítása érdekében a Sokol tervezési fejlesztései az űrhajósokkal kapcsolatos aggodalmak megoldására összpontosítanak.

Egyszerű cipzárjaival és légmentesen záródó tömítéseivel a Sokol szkafander kialakítása nagy hangsúlyt fektet a felhasználóbarátságra. Annak biztosítása, hogy a Szojuz legénységének minden tagja személyre szabott ruhát kapjon, fontos a ruha működése szempontjából az induláskor és a visszatéréskor. Éppen ellenkezőleg, annak ellenére, hogy rendeltetésszerűen funkcionális volt, a Mercury szkafandert minden űrhajósra speciálisan kellett szabni, és a küldetések során az űrhajósok fájdalomra panaszkodtak. A Sokol valós űrküldetési körülmények között való alkalmazhatóságát a felhasználóbarát jellemzőinek és a testreszabhatóságra való odafigyelésnek köszönheti.

Vészhelyzet esetén mindkét ruha nyomáscsökkentő szeleppel rendelkezik, a Sokol pedig lehetővé teszi a különböző nyomásszintek módosítását. Mivel a Mercury szkafandert úgy készítették, hogy ellenálljon a 3.7 font/négyzethüvelyk maximális nyomásnak, nem volt elég rugalmas ahhoz, hogy vészhelyzetben megváltoztassa a nyomásszintet. Azáltal, hogy lehetővé teszi az űrhajósok számára, hogy egyensúlyt teremtsenek a mozgás és a túlélés között, a Sokol azon képessége, hogy módosítsa a nyomásbeállításokat – bár súlyos körülmények között – a vészhelyzetek kezelésének rugalmasabb megközelítését szemlélteti.

Az ISRO közelgő küldetései a Gaganyaan küldetésen kívül a következők: NASA-ISRO SAR (NISAR) Misszió: A NASA és az ISRO által közösen kifejlesztett NASA-ISRO SAR (NISAR) egy Low-Earth Orbit (LEO) obszervatórium lesz. A NISAR fő célja az egész bolygó feltérképezése 12 naponta. Ezzel megbízható térbeli és időbeli adatokat szolgáltat, amelyek segítségével nyomon követhető a bolygó ökoszisztémáiban, jégtömegében, a növényzet biomasszája, a tengerszint, a talajvíz és a természeti veszélyek, például földcsuszamlások, cunamik és földrengések.

Az L és S sávban működő Synthetic Aperture Radar (SAR) berendezés kétsávos, és az obszervatórium használja. Az új Sweep SAR technológia lehetővé teszi a nagy felbontású adatokat széles sávon. Az ismétléses InSAR technikák használatával a NISAR a nemzeti érdekeket és a tudományos közösséget egyaránt igyekszik szolgálni világszerte a felületi deformációk tanulmányozása során.

A NASA hozzájárulása magában foglalja az L-Band SAR hasznos teherrendszer, a mérnöki rakományok és a kulcsfontosságú berendezések szállítását, például a hasznos teheradatok alrendszerét, a nagy sebességű tudományos lefelé irányuló rendszert, a GPS-vevőket és a szilárdteströgzítőt. Időközben az ISRO biztosítja az S-Band SAR hasznos terhelést, és a két ügynökség együtt dolgozik egy jókora megosztott, kitölthetetlen reflektorantennán.

A nagy felbontású, nagy ismétlődő ciklusú adatgyűjtés kapacitását javította ez az úttörő projekt, amely az első kétfrekvenciás radarképalkotás az L- és S-sávban. A növények változásaitól a jégtakaró összeomlásáig és a természeti katasztrófákig a jelenségek széles spektrumát felölelő NISAR három elsődleges tudományágra összpontosít: ökoszisztémákra, deformációvizsgálatokra és krioszféra-tudományokra.

A JPL által tervezett, 12 méter széles, kivehető hálós reflektort egy 9 méteres gémre szerelték fel az obszervatóriumban. Az Integrated Radar Instrument Structure (IRIS) tartalmazza a SAR hasznos terheket és a kapcsolódó elektronikát, míg az űrhajó helyzet- és pályavezérlő elemeket, energiarendszereket és hőkezelést tartalmaz.

A NISAR fejlesztése három fázisból áll: SIT-2, amely a SAR rakományok és mérnöki rendszerek független fejlesztésére szolgál; SIT-3, amely a JPL-ben való integrációra és tesztelésre szolgál; és a folyamatban lévő SIT-4 fázis, amely az obszervatórium egészének teljesítményértékelésére szolgál. A küldetést 2024 első negyedévében indítják a sriharikotai Satish Dhawan Space Center (SDSC) SHAR-ból, az ISRO által biztosított GSLV elhasználható hordozórakétával.

Az indítást követően a 90 napos üzembe helyezési szakasz magában foglal egy pályán történő ellenőrzést, hogy az obszervatórium készen álljon a tudományos műveletekre. A végső cél az 1. szintű kutatási célok elérése és a tudományos közösség számára hasznos adatok biztosítása. (IPA szolgáltatás)