A világ ruházati fellendülése éghajlatváltozást idéz elő

Újra kiadta Platón

Követő: 0

A gyártók minden évben kiszállnak mintegy 100 milliárd ruhadarab, így a divat az egyik a világ legnagyobb iparágai többet generál, mint $ 1.7 billió bevételek terén, és több tízmillió embert foglalkoztat.

A textilgyártás környezetvédelmi költségei azonban óriásiak, a gyapotfarmok öntözéséhez szükséges vízfogyasztástól kezdve a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén át az energiagyárakig. A kombinált textil- és ruházati ágazat hozzájárul ahhoz, hogy A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 10 százaléka.

Az Earth.org szerint a gyors divat térnyerésével az ipar hulladékhegyeket termel, amelyek évente mintegy 92 millió tonnával járulnak a szemétlerakókba. Ez egy ruhahulladékkal teli szemeteskocsinak felel meg minden másodperc.

Ha a világ teljesíteni akarja a Párizsi Megállapodás éghajlatváltozással kapcsolatos ambiciózus kötelezettségvállalásait, az iparágnak gyors és érdemi lépéseket kell tennie a károk csökkentése érdekében.

A gyors divat térnyerésével az ipar évente 92 millió tonna hulladékot termel, ami másodpercenként egy ruhákkal teli szemeteskocsinak felel meg.

Globális márkák és kiskereskedelmi láncok hajtják végre a tevékenységeket a textil- és ruházati értékláncban, a termelést a fejlődő országok gyártóival szerzik be, és kulcsszerepük van az iparág fenntarthatóságában. Együttműködés politikai döntéshozókkal, pénzügyi intézményekkel, mint például a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation)IFC), a fogyasztók pedig elengedhetetlenek lesznek a víztakarékosság, az energia-karbonát-mentesítés és a felelős hulladékgazdálkodási gyakorlat megvalósításához.

Az ipar azt tűzte ki célul, hogy 2050-re elérje a nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátást Divatipar Klímapolitikai Charta, és az EU megköveteli az iparágtól, hogy 2030-ra elérje a körforgást. Egyes nagy márkák és beszállítók már lépéseket tesznek. A Levi Strauss & Co. a beszállítókkal azon dolgozik, hogy javítsa teljesítményüket, az a 40 százalékos abszolút csökkenés az ellátási láncban, beleértve 3. kör kibocsátásai 2025-ig. A Kering luxuscsoport rendelkezik kísérleteket indított a regeneratív mezőgazdaságról és a két tucat malombeszállítót támogatott víz- és energiahatékonyságuk javítása érdekében.

Bangladesben a DBL Hamza Textiles Ltd. – a PUMA, az Inditex és mások kulcsfontosságú beszállítója – napelemes rendszereket telepített, megnövelte a szennyvízkezelést és energiahatékony gépeket épített be, az IFC pedig 22 millió dollárt fektetett be a szükséges technológiák kifizetésébe.

Az ipar azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást – az EU pedig megköveteli az iparágtól, hogy 2030-ra elérje a körforgást.

Míg a világjárvány átmenetileg visszafogta a ruházati keresletet és megzavarta az ellátási láncokat, a válság váratlan lökést adott a fenntarthatóságnak. „Nearshoring” A fogyasztói piacokhoz közelebb eső termelés nemcsak a globális márkáknak segített enyhíteni az ellátási lánc sebezhetőségét, hanem csökkentette a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátásokat is. Lehetőséget teremtett az európai márkákat szállító marokkói, tunéziai, egyiptomi és jordániai gyáraknak, valamint az észak-amerikai beszállító közép-amerikai gyáraknak, hogy energia- és víztakarékosabb gyártósorokba fektessenek be.

Mindeközben a járvány idején bevezetett utazási korlátozások népszerűsítették a 3D digitális tervezés alkalmazását, csökkentve az utazással összefüggő károsanyag-kibocsátást és a mintavarrásból származó szövethulladék mennyiségét. A textil- és ruházati ellátási láncok egyes országok általi integrálása és lerövidítése csökkentette a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátásokat, és megerősítette az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot. Például egy jelentős ruhagyártó Bangladesben szövet- és fonalgyártással foglalkozik, felváltva a Kínából és máshonnan érkező importot.

A COVID során bevezetett utazási korlátozások népszerűsítették a 3D digitális tervezés használatát, csökkentve az utazási kibocsátást és a mintavarrásból származó szövethulladékot

Ennek ellenére a hatalmas globális textil- és ruházati ipar bonyolult úton halad a nettó nullához vezető úton. A hosszú és összetett ellátási láncok megnehezítik a globális márkák számára a gyártási folyamatok fenntarthatóságának kikényszerítését vagy akár figyelemmel kísérését, különösen a kisebb beszállítók körében. Egy másik kihívás a kiskereskedők és a fogyasztók kritikus szerepére összpontosít a ciklus hulladékkal és újrahasznosításával kapcsolatos részében. 92 milliárd tonna ruhadarab minden évben hulladéklerakókba kerülnek.

A magatartásváltás elengedhetetlen lesz a körkörös gazdaság megvalósításához az iparban, de a vállalatoknak meg kell változtatniuk a gyártási folyamatot is, amely a vízfelhasználás, a szennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb hányadát adja.

A vízpazarlás és a szennyezés visszaszorítása a nagy szereplőkkel kezdődik

A vízfelhasználás és a szennyezés az ipar legnagyobb kihívásai közé tartozik, mivel a világ szennyvizének körülbelül egyötöde szövetfestésből és -kezelésből származik. Ipari szervezet ZDHC elősegítette a minimumszabályok kialakítását, amelyek célja a kémiai szennyezés csökkentése, és a meglévő technológiák csökkenthetik a vízhasználatot és a szennyezést, például a festési folyamat során. Ezek az innovációk nagy befektetéseket igényelnek, és a főbb szereplőkre korlátozzák az alkalmazást; a központosított szennyvízkezeléssel rendelkező ipari parkok a kisebb szereplők számára működhetnének.

A jelenlegi ütem mellett az iparág üvegházhatású gázok kibocsátása az előrejelzések szerint 50-ra több mint 2030 százalékkal megugorja a termelési folyamatokat. oroszlánrészt elszámolva. A megújuló energia kínálja a legígéretesebb megoldást, és a nagyobb beszállítók és gyártók, mint például az IFC partner, a Sanko Textile napelemeket szerelnek be. A kibocsátás csökkentése nagyobb kihívást jelent majd az iparág számtalan kisebb szereplője számára, miközben a fogyasztók 186 millió tonnával csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást – vízmegtakarítás mellett – a mosás és szárítás csökkentésével.

Innovációra van szükség

A jelenlegi szálak (pamut, szintetikus és cellulózszálak) mind eltérő negatív hatással vannak a környezetre. Az ipar enyhítheti ezeket új technikák és technológiák bevezetésével, a gyapotfarmok mikroöntözésétől a fosszilis tüzelőanyag-alapú szintetikus anyagok biológiailag lebomló szintetikus anyagokkal való helyettesítéséig, mint például a keményítőből készültek. A szélesebb körű alkalmazás és a méretgazdaságosság az innovatív anyagokat megfizethetőbbé teheti.

A hulladék visszaszorítása a körforgásos rendszerrel

A túltermelés és a gyors divat jelentős hulladékproblémához járult hozzá. Jelenleg a textilhulladék kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra ruházati szálakká, ami több mint Évente 100 milliárd dollárnyi anyagkiesés. A virtuális kipróbálás, a 3D tervezés és a divatkölcsönző platformok segíthetnek enyhíteni a pazarlást, de a leghatásosabb megoldás a körforgásos gazdaságra való átállás lesz.

A teljesen skálázott, meglévő újrahasznosítási technológiák 75 százalékban „textil-textil újrahasznosítást” tudnának visszavezetni a rendszerbe, és 5 százalékban más iparágakból származó újrahasznosított alapanyagot. Ez a potenciális több milliárd dolláros piac legalább 5 milliárd dollárnyi újrahasznosítási technológiai beruházást igényel 2026-ig, és még többet a begyűjtési és válogatási infrastruktúrához.

A globális ruházati márkák és beszállítói hálózataik egyre növekvő nyomással szembesülnek a fogyasztók, a kormányok, a munkavállalók és a befektetők részéről, hogy szén-dioxid-mentesítsék tevékenységüket, kíméljék meg az erőforrásokat, csökkentsék a pazarlást és javítsák a munkakörülményeket.

Az elmúlt néhány évtizedben, bár a termelés fellendült, hogy megfeleljen a növekvő globális népesség igényeinek, a textil- és ruházati gyártók jelentős előrelépést tettek. Azonban még nagyobb együttműködésre lesz szükség a teljes értékláncon, valamint a döntéshozók és a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatására, hogy az iparág biztosítsa a szén-dioxid-kibocsátásmentes jövőt.

Ez a jelentés a Nemzetközi Pénzügyi Társaság fenntarthatóságról szóló sorozatának része, amely megvizsgálja a különféle iparágak előtt álló lehetőségeket és kihívásokat, valamint azt a szerepet, amelyet az IFC játszhat e kihívások leküzdésében és egy zöldebb bolygó kialakításában.