A műtrágyahasználat több mint egyharmada átlépi a kormányzati kibocsátási küszöbértékeket, állítások tanulmánya

Újra kiadta Platón

Követő: 0

traktor

A tanulmány megállapította, hogy egyes esetekben az Egyesült Királyság talaján kiszórt műtrágya akár 77%-a is a légkörbe került

Az egyesült királyságbeli mezőgazdasági területeken elterjedt nitrogénműtrágyák egyes típusai a légkörbe kerülnek, és a legrosszabb kártevők a kijuttatott nitrogénműtrágyák átlagosan 18%-át ammóniagázként bocsátják ki a levegőbe.

Az Environmental Chemistry-ben megjelent tanulmányban a Birminghami Egyetem kutatói áttekintették a különböző szintetikus nitrogénműtrágyák ammóniakibocsátását. Azt találták, hogy a gátlástalan karbamid műtrágyák, amelyeket általában a növénytermesztés növelésére használnak, a legrosszabb bűnösök az ammóniakibocsátásért. Egyes esetekben a műtrágya mennyisége, amely végül a légkörbe került, 77% volt.

Az ilyen típusú műtrágyák kibocsátása gyakran meghaladja a várható jelenlegi 8%-os maximális kibocsátási tényezőt, amelyet a mezőgazdaságból származó nemzeti ammóniakibocsátási jegyzék becsléséhez használnak.

Az adatok arra utalnak, hogy a vizsgált szintetikus, nem karbamidos műtrágyák 34%-a túllépi ezeket a küszöbértékeket, és az Egyesült Királyságban a mezőgazdaság az ammóniakibocsátás domináns forrása, amely évente körülbelül 85%-ot tesz ki.

Sami Ullah professzor, a Birminghami Egyetemről és a tanulmány vezető szerzője elmondta:

„A növényekben elérhető nitrogénfajták közül a talajban lévő ammónium kulcstápanyag a növények számára, amelytől élelmiszerbiztonságunk függ. A növények tápanyagfelvételének hatékonysága, beleértve az ammóniumot is, viszonylag gyenge, globálisan 20-50% között mozog, így a kijuttatott műtrágyák jelentős része ki van téve a talajból, beleértve az ammónia levegőbe való elpárologtatását is.

„Míg az ammónia nagyon jó tápanyag a talajban, a levegőbe való kibocsátása zord dolog. Az ammóniakibocsátás számos ökológiai és emberi egészségügyi aggályt vet fel. Például az olyan növényfajok, mint a mohák és zuzmók a tőzeglápokban és erdőkben, ki vannak téve a túlzott ammónia visszacsapódásának a szárazföldre, ami veszélyezteti az ökológiai működést az egyébként nitrogénszegény természetes ökoszisztémákban. Levegőbe kerülve az ammónia más légköri szennyező anyagokkal is reakcióba léphet, részecskéket képezve, ami súlyos egészségügyi problémákat okoz az emberekben.”

Nagy kihívás
Az ammóniakibocsátás csökkentése, különösen a mezőgazdasági ökoszisztémákból, nagy kihívást jelent, mivel 14 óta mindössze 1980%-os kibocsátáscsökkentést sikerült elérni, és az Egyesült Királyság kormányának 2020-ra kitűzött ammóniakibocsátás-csökkentési célkitűzése nem teljesült.

A tanulmányban a szintetikus nitrogénműtrágyák kibocsátását műtrágyatípusonként, földhasználatonként és talajjellemzők szerint tekintették át, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol a szakpolitikai és gazdálkodási kibocsátáscsökkentési beavatkozások szükségesek. Az eredmények azt mutatják, hogy az ammónia-kibocsátás -4.0 és 77.0% között mozgott a kijuttatott nitrogénműtrágyák esetében.

A kutatócsoport megállapította, hogy az ureáz és a kombinált ureáz- és nitrifikációs gátlók (a műtrágyákhoz adott vegyszerek, amelyek csökkentik a nitrogéngáz-veszteséget, beleértve a talaj ammóniakibocsátását is) jelentősen, 74.5%-kal, illetve 70%-kal csökkentették a kibocsátást a nem gátolt karbamid műtrágyákhoz képest.

Catrin Rathbone, a vezető szerző a Birminghami Egyetemről elmondta:

„Az ammóniakibocsátás jelentős probléma az Egyesült Királyságban, ami azt mutatja, hogy kiterjedt helyszíni vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a nagy kihívást. Egy sor beavatkozásra van szükség, mint például a magas tápanyag-felhasználási hatékonyságú növényfajták kiválasztása, a talajok műtrágyázás előtti tesztelése, hogy a termésigények és a rendelkezésre álló műtrágyák összhangba kerüljenek, sőt a feltörekvő nanoműtrágya-technológiák gazdasági megvalósíthatóságának mérlegelése a hatékonyság, a fenntartható termelés és a levegőminőség védelme érdekében. .”