A héten a piacokon tapasztalható nagy turbulencia ellenére a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) pontosan azt tette, amit előre jeleztek. Jerome Powell gondosan kiigazította a nyelvezetét, és átfogalmazta a narratívát a 25 bázispontos kamatemelése körül, hogy megpróbálja megnyugtatni azokat a piacokat, amelyeknek kárát segítette.
Előrevezető útmutatása csak az volt, hogy további kamatemelésekre számítson, ha az infláció kicsúszik az irányítás alól. Elkerülte a felelősségvállalást a közelmúltbeli bankcsődökért, ehelyett azt állította, hogy a szektor stabil és robusztus.
A valóságban a globális pénzügyi rendszer egy újabb válság szakadékán billeg. Aki kételkedik ebben, annak csak a Credit Suisse gyors kiesését kell figyelembe vennie.
Bár a Credit Suisse az elmúlt néhány évben vitákba keveredett, sok más nagy bank is. 2021-ben a NatWest pénzmosás miatt 265 millió fontra, 2022-ben pedig a Barclayst 361 millió dollárra bírságolták értékpapír-kibocsátás miatt, és ez azután történt, hogy már 453 millió dolláros pénzbírságot kapott piacrögzítés miatt. Nem a múltbeli vitáik kényszerítették térdre a Credit Suisse-t a könyörtelen svájci kormány előtt.
Mint minden más nagy bank, a Credit Suisse is sok államkötvényt vásárolt, amikor a kamatok alacsonyak voltak. Most, hogy a kamatlábak jelentősen magasabbak, ezek a kötvények kevesebbet érnek, mint amennyit fizettek értük.
Feltéve, hogy a bankoknak nem kell gyorsan eladniuk azokat, a régi és az új kötvények közötti hozamkülönbség nem jelent problémát. Csak akkor válik belőle, amikor kénytelenek felszámolni őket a tömeges kivonások miatt, ami pontosan így történt a Silicon Valley Bankkal és a Credit Suisse-szel. Amint a közvélemény megijed, és a piacok vérszagot éreznek, gyorsan a kivonások és az összeomló részvényértékek halálspiráljává válik.
A Credit Suisse-t érintő problémák a szektor összes többi nagy bankját is érintik. Nem a szabályozás hiányáról volt szó, hanem egyenes következménye annak, hogy a bankok a betétesek pénzének csak egy kis töredékét tartják kezükben, és a bankok számára jelenleg a legnagyobb kihívást az önelégültség jelenti működésük ezen aspektusával kapcsolatban.
Miután hosszasan beszélgettünk európai és ázsiai bankárokkal, egyértelmű, hogy nem nagyon tartanak attól, hogy velük is megtörténjen hasonló helyzet. Az ő szemszögükből a 2008-asnál magasabb tartalékkal rendelkeznek, jobb kockázatkezeléssel rendelkeznek, és minden szabályozói stressztesztjükön átmennek. Véleményük szerint jobb egészségnek örvendenek, mint valaha.
A modern bankrendszer előtt álló probléma inkább a közvélemény nem érti a bankok működését, és a félelem, amely ennek következtében hamar elhatalmasodhat. A közvélemény bármely bank iránti bizalmának hirtelen hiánya a részvények árfolyamának esését és a likviditás kiáramlását okozza a mérlegükből. A kormányok és a központi bankok felismerik, hogy ez milyen veszélyes lehet, ezért cselekedtek olyan gyorsan és drámaian.
Például a svájci kormány arra kényszerítette a Credit Suisse-t, hogy nagyon rövid időn belül nagy kedvezménnyel adják el a UBS-nek. Nem voltak hajlandók beleszólni mindkét társaság részvényeseibe abba, hogy az eladás megtörtént-e vagy sem, és beleegyeztek abba, hogy a vásárlással járó több milliárd dolláros veszteséget ellensúlyozzák.
Ez a gyors és példátlan beavatkozás azt mutatja, hogy az egész piac milyen veszélyben van a fertőzés veszélyében. Míg a politikusok próbálják megnyugtatni a piacokat és meggyőzni a közvéleményt, hogy pénzük biztonságban van, az iparágon belül némileg más a kép. Minden bankár, akivel beszéltünk, teljes mértékben elvárja, hogy további bankok csődbe menjenek, bár meg vannak győződve arról, hogy ez nem lesz az övék.
A modern banki tevékenységet általában töredéktartalék-banki tevékenységnek nevezik, ami azt jelenti, hogy a bankoknak csak a betétesek pénzeszközeinek egy kis százalékát kell magas likviditású tartalékokban tartaniuk. Az elmélet szerint ennek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a legtöbb esetben megbirkózzanak a pénzkivonásokkal és a nagy keresletű esetekben. Amivel nem tudnak megbirkózni, azok az extrém események, például a tömeges pénzkivonás, mert nem jutnak hozzá mindenki pénzéhez.
A központosított banki rendszer megköveteli a betétesektől, hogy átadják pénzük irányítását, hogy a bankok hozamra tudják fordítani azt. Láttuk, hogy ez a rendszer újra és újra meghibásodik a kriptográfia terén, és most annak lehetünk tanúi, hogy sokkal nagyobb léptékben fordul elő. Amikor a bankok csődbe mennek, a kormányok közbelépnek, de ami most szokatlan, az az, hogy mindenkinek garantálják a betéteit, bármilyen nagy is legyen.
A kormány támogatásának és beavatkozásának puszta léptéke azt mutatja, hogy mekkora veszélyben van a bankrendszer átterjedése. Messze nem stabil vagy robusztus. Furcsa időket élünk, amikor a politikusok azt állítják, hogy az alulfedezetű bankok biztonságban vannak, a túlfedezetű DeFi pedig nem biztonságos. Ahogy George Orwell híresen mondta: „A megtévesztés idején az igazmondás forradalmi tett.”
Csatlakozz a Paribushoz -
weboldal | Twitter | Telegram | közepes | Viszály | Youtube
- SEO által támogatott tartalom és PR terjesztés. Erősödjön még ma.
- Platoblockchain. Web3 metaverzum intelligencia. Felerősített tudás. Hozzáférés itt.
- Forrás: Platón adatintelligencia: PlatoData.io