A visszapillantó tükör: Sportautó egy olyan cégtől, amelyről még soha nem hallott – A Detroiti Iroda

Ez volt a legvalószínűtlenebb autó a legvalószínűtlenebb autógyártótól. Ez volt a Jowett Jupiter, az egyetlen sportautó, amelyet a Jowett Cars, Ltd. épített – a 2 hengeres autók hosszú távú brit gyártója.

Az 1949-es Londoni Autószalonon ezen a héten mutatták be, majd osztálygyőzelmeket szereztek a Le Mans-i 24 órás versenyen és a Monte Carlo-i Nemzetközi Rallyn.

De ez keveset mentette meg a céget a kihalástól.  

Szerény kezdés

Történetünk akkor kezdődik, amikor a testvérek, Benjamin és William Jowett elkezdtek V-ikermotorokat gyártani az előző század fordulóján.

1901-ben megalapították a Jowett Motor Manufacturing Co.-t Yorkshire-ben, Angliában, kezdetben kerékpárokat építettek, mígnem 1906-ban megalkották első prototípusukat. 1910-ben megkezdték a gyártást. A vállalat az első világháború után átszerveződött, és Jowett Cars Limited néven alakult. , 3,500 jármű építése jó év alatt.

Pénzteremtés céljából Jowették 1935-ben megpróbálták a tőzsdére menni, de javaslatukat elutasították. Ennek eredményeként Charles Calcott Reilly vette át az irányítást, miután a testvérek visszavonultak. Reilly további két hengerrel bővítette a Jowett oldalszelepes lapos 2 hengeres motort, miközben szerződéseket kötött lapos ikermotoros generátorok gyártására a második világháború alatt.

De Reilly elkezdett gondolkodni a háború utáni piacon. Úgy sejtette, hogy a brit piaci kereslet minimális lesz, vagyis a cégnek autókat kell exportálnia a működés folytatásához. Ezért autótervező lenne.

Reilly Gerald Palmerben találta meg, aki akkoriban az MG tervezőstúdióját vezette. Palmer 1942 januárjában csatlakozott Jowetthez, ahol széles körű szabadságot élvezhetett az autók létrehozásában, és első feladata egy hatszemélyes szedán megalkotása volt.

Egy új autó születése

1946-ban érkezett meg. A Jowett Javelin névre keresztelt új szedán megjelenése felfedte Reilly Lincoln Zephyr iránti rajongását. Az autó utastere különösen tágasnak bizonyult az alumínium 1.5 literes felsőszelepes, vízszintesen ellentétes 4 hengeres, 50 lóerős motornak köszönhetően.

Három évvel később Palmer visszatért az MG-hez, még akkor is, amikor az Aston Martin Roy Lunnja mérnökként csatlakozik a céghez. Lunn az Aston Martin DB2-n dolgozott, majd a Ford GT40 főmérnöke lett.

Jowettnél csatlakozna hozzá az Auto Union egykori mérnöke, Eberan von Eberhorst, akinek az 1938-39-es Auto Union Silver Arrow 3.0 literes Grand Prix autói is vannak.

A Jowettnél Lunn hozzálátott a Javelin első felfüggesztésének újratervezéséhez azzal a gondolattal, hogy egy kétüléses roadstert gyártson, hogy megismételje az MG TC amerikai sikerét.

Így a cég a Javelin motorját, sebességváltóját és felfüggesztését egy új csővázas alvázba használta, és új fémlemezzel burkolta. Az új, kétüléses roadsternél a motort az első tengely elé helyezték, mögé pedig a hűtőt szerelték fel. Kapott egy extra lövést is, immár 60 lóerős teljesítményre. 

Az így létrejött autó, a Jowett Jupiter, 1949-ben, a Londoni Autószalonon debütált, sportos fogasléces kormányművel, mechanikus fékekkel és gömbölyű ruházattal. Az 1,500 font súlyú Jupiter 0 másodperc alatt 60-15 mérföld/órás sebességre képes.

Természetesen az autó meglepetést okozott; a cég soha nem épített sportautót. A kis roadster azonban nagyon versenyképesnek bizonyult: az 1950-es és az '51-es Le Mans-i 24 órás versenyen egymás után győzött, valamint osztályelső és második, az 1951-es Monte Carlo Nemzetközi Rallyn pedig összetettben hatodik lett. 

Aztán mi történt

Míg a Jowett Jupiter több mint 90 mérföld/órás sebességet tudott elérni a pályán, addig az utcán ezek problémásabbnak bizonyultak. 

Tom McCahill, a Mechanix Illustrated befolyásos autós újságírója akkoriban azt írta, hogy a Jupiter „úgy merül a kanyarokban, mint a gyomorégéstől a delfin, és a kormányzás olyan, mintha egy nyolcnapos órát tekernénk egy törött főrugóval”.

A rossz véleményeket leszámítva a Jupiter hajlamos volt túlmelegedni, a sebességváltó megbízhatatlannak bizonyult, az első felfüggesztés pedig hajlamos volt eltörni. Krónikusan megbízhatatlan, a szebb, megbízhatóbb és hasonló árú Jaguar XK120 és az olcsóbb Austin-Healey is a Jowett Jupiter esélyeit ítélte el. 

Mintha ez nem lenne elég rossz, a Javelin szedán eladásai visszaesni kezdtek, és a Jupiter nem sokat kompenzált. De aztán a dolgok rosszabbra fordultak.

1953-ban a brit kormány 25%-kal csökkenti az új autók vásárlási adóját, ami a kereslet megugrásához vezetett. Az emelkedés hatására a Ford Motor Co. megvásárolja a Briggst, amely Jowett felé szállította a karosszériát. A karosszéria hiánya miatt a gyártás 1954 júliusában leáll, miután 825 Jupitert megépítettek.

A Jowett gyárat eladják az International Harvesternek, amely mezőgazdasági traktorok gyártására használja fel. 1955-re Jowett már történelem.

• SEO által támogatott tartalom és PR terjesztés. Erősödjön még ma.
• PlatoData.Network Vertical Generative Ai. Erősítse meg magát. Hozzáférés itt.
• PlatoAiStream. Web3 Intelligence. Felerősített tudás. Hozzáférés itt.
• PlatoESG. Carbon, CleanTech, Energia, Környezet, Nap, Hulladékgazdálkodás. Hozzáférés itt.
• PlatoHealth. Biotechnológiai és klinikai vizsgálatok intelligencia. Hozzáférés itt.
• Forrás: https://www.thedetroitbureau.com/2023/09/the-rearview-mirror-a-sports-car-from-a-company-youve-never-heard-of/