A globális atomenergia-piac egy geopolitikai csatatér

A globális atomenergia-piac egy geopolitikai csatatér

Időbélyeg: 29. március 2023. 1:09
Forrás csomópont: 2551190

Az Oroszországgal és Kínával folytatott verseny többé nem a monopólium játéka; ez egy kockázati játék. A többmilliárd dolláros globális polgári nukleáris piac megragadásával pedig ideje felismernünk, hogy az autokratikus rendszerekkel folytatott verseny több mint gazdasági rivalizálás, alapvető fontosságú az amerikai nemzetbiztonság szempontjából.

Oroszország jóval Ukrajna megszállása előtt fegyveres polgári nukleáris exportot hozott létre, hogy az országokat évtizedekig tartó energiafüggőségbe kösse, különösen ami az üzemanyagokat illeti. a világ urán üzemanyag-készletének mintegy 40%-át orosz létesítményekből származik. Az orosz nukleáris export tovább növekszik, több mint 20%-kal nőtt az ukrán invázió kezdete óta, és Kína követve példáját, az Egyesült Államoknak feltétlenül biztosítania kell a globális polgári nukleáris ellátási láncot, mind energia, mind nemzetbiztonsági érdekeink érdekében.

Tekintettel a nukleáris kereskedelem geopolitikai jelentőségére és a tekintélyelvű befolyás elleni folyamatos harcunkra, e piac ellenőrzésének Oroszországra és Kínára való átengedése nemcsak a jólét, a munkahelyek és a szuverenitás biztosításának lehetőségét veszélyezteti, hanem azt is, hogy értékeinket és normáinkat átadjuk a világnak. ennek a kritikus technológiának a biztonságos és békés használata.

Az Egyesült Államok jó helyzetben van ahhoz, hogy piacra vigye az amerikai gyártmányú fejlett nukleáris technológiát, de ez nem tisztességes küzdelem. Az orosz és a kínai atomenergia-cégek éppúgy a kormányuk kiterjesztései, mint a vállalatok, így az állam legmagasabb szintjei stratégiailag irányítják tevékenységeiket és támogatják a külföldi projektek – és háborúk – megnyerésére irányuló erőfeszítéseiket.

A Roszatom, az orosz állami atomenergia-konszern részt vett Moszkva brutális és folyamatos leigázási hadjáratában, amely mentőövként szolgált az orosz katonai egységek és a szankcionált fegyvergyártók számára. Az államilag támogatott szervezet részt vett a Zaporizzzsja atomerőmű oroszországi elfoglalásában és az erőmű körüli katonai tevékenységekben is. És a világméretű elítélés és felháborodás ellenére, az orosz atomreaktoroktól, berendezésektől, üzemanyagoktól és szolgáltatásoktól való globális függés csak nőtt.

A Roszatom üzleti modellje azért hatékony, mert az orosz kormány karjaként működik, amit Kína is visszhangoz. Egyik ország sem a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet exportfinanszírozási korlátozásai kötik, és mindegyik kormány által támogatott finanszírozást biztosít az exportügyletekhez. Egyes esetekben ezek a kormányok egyszerűen teljes reaktorprojekteket számláznak, és idővel nyereséget termelnek az energiabevételekből, mint a Rosatom törökországi Akkuyu projektje esetében. A moszkvai és pekingi tisztviselők gyakran agresszíven udvarolnak a leendő piacoknak, jóval azelőtt, hogy bármilyen reaktor-üzlet és állítólag „megédesítették” az exportajánlatokat fegyverátadásokkal és egyéb kormányzati engedményekkel.

A kereskedelem több, mint pénzügyi haszon, hanem geopolitikai befolyás eszköze, mivel a polgári atomexport kiterjedt energetikai és diplomáciai kapcsolatokat köt össze. Nukleáris iparunk számára ez nem pusztán cégek, hanem nemzetek elleni verseny.

Geopolitikai ellenfeleink nem tekintik a nukleáris kereskedelmet szigorúan üzleti törekvésnek, és ami forog kockán, nekünk sem kellene.

A Biden-adminisztráció megmozdította a tűt a szövetségi atomenergia-programokon, de tekintettel az erősen centralizált, vertikálisan integrált és államilag támogatott versenyre, sürgősen szükségünk van egy stratégiai, teljes kormányra kiterjedő megközelítésre az atomenergia-politika és a polgári nukleáris export tekintetében.

A biztonságos és megbízható hazai nukleáris ellátási lánc energiabiztonságunk alapvető eleme, és integrálni kell nagyobb nemzetbiztonsági stratégiánkkal. A Third Way, egy balközép agytrösztnek van egy ötlete, hol kezdje: gyorsan nevezzen ki egy atomenergia-politikai igazgatót a Fehér Házon belül. Ez a szerep létfontosságú ügynökségek közötti koordinációs funkciót szolgálhat, és stratégiai és koherens elképzelést nyújthat az Egyesült Államok nukleáris exportjának szövetségi támogatásáról. Talán még ennél is alapvetőbb, hogy helyre kell állítanunk hazai urán-üzemanyag-ellátási láncunkat – a jelenleg orosz ellátástól függő atomenergia-ágazatunk éltető elemét.

Szövetségi programok vannak érvényben az alacsony dúsítású urán és a magasan dúsított alacsony dúsítású urán előállításához szükséges infrastruktúra kiépítésének beindítására fejlett reaktortípusokhoz, amelyek mind a hazai telepítés, mind az export versenyképesség támogatásához szükségesek. E programok erőteljes finanszírozásának és gyors végrehajtásának kell lennie minden olyan erőfeszítés első lépésének, amely enyhíti Oroszország kiterjedt uralmát a nukleáris üzemanyagok globális piacán.

Ez egy meghatározó pillanat arra nézve, hogyan gondolkozunk az energiáról, és hogyan alakítja geopolitikánkat. Az autokraták megtanulták, hogy a nukleáris export nemcsak kereskedelmi értéket képvisel, hanem a geopolitika fegyvereként is használható.

Ennek eredményeként a tisztább, megbízhatóbb energiaforrásokra való áttérés stratégiai elengedhetetlenné vált az Egyesült Államok számára. Ha sikeresen tudunk nukleáris technológiákat építeni és szállítani a világnak, akkor modernizálhatjuk katonai flottánkat, kapcsolatokat építhetünk ki és fokozhatjuk kollektív energiabiztonságunkat egy szélesebb körű integrált elrettentő megközelítés részeként. Ha az energiabiztonságot nemzetbiztonsági stratégiánk középpontjába illesztjük, megerősíthetjük képességünket a tekintélyelvű agresszió elrettentésére és az ellene való ellenállásra.

Elaine Luria 2019 és 2023 között Virginia második kongresszusi körzetét képviselte. Míg a Kongresszusban volt, a képviselőház fegyveres szolgálatai bizottságának alelnökeként, valamint a Ház Nemzetbiztonsági Bizottságának és a Veteránügyekkel foglalkozó Bizottságának tagjaként dolgozott. A Georgetown Egyetem Politikai és Közszolgálati Intézetének munkatársa.

Josh Freed a Third Way’s Climate and Energy Program rangidős alelnöke, aki azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok a lehető legméltányosabban érje el a nettó nullát 2050-re.

Időbélyeg:

Még több Védelmi Hírek Vélemény