Az innováció reményhez vezet az éghajlati válság közepette

Újra kiadta Platón

Követő: 0

Az éghajlati válság a legbonyolultabb probléma, amellyel ma szembe kell néznünk – globális szinten tapasztalható, és évtizedekig, évszázadokig ez lesz. Tudományos bizonyítékok, közgazdaságtan, társasági élet, igazságosságés politika folyamatosan mérlegelik és értékelik a megoldások tervezése során. Ennek ellenére a fenntartható közlekedés, az energiaátállás, az épülethatékonyság, a mezőgazdasági elemzés és még sok más szektorból származó innováció a cleantech területén mindenütt jelen van a világban. Ötvenes évek. Mostanra a remény uralkodik, hogy innovációval mérsékelhető a klímaválság.

Az innováció ösztönözte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) két szerzőjét, Kelly Levin és Andrew Steer, „inflexiós pontnak” nevezik. Azzal érvelnek, hogy az éghajlati válság körüli kétségbeesést a remény már kivédi, mivel az innováció csökkentette a költségeket és új technológiákat vezetett be.

2021-ben több mint 60 ország – amelyek a globális kibocsátás több mint felét teszik ki – nettó nulla kibocsátás mellett század közepére.
4,500 vállalat, város, régió és egyéb intézmény fogadta el a nettó nulla cél.
leválasztandó ma már szinte naponta szerepel a hírekben, az alapkezelők és a befektetők 40-re 2050 billió dollárnyi vagyont tesznek lehetővé nettó nulla portfóliókban.

Az innováció valószínű és valószínűtlen helyeken történt: intézményekben, megértésben, technológiában és vezetésben. Amint azt a történelem bebizonyította, rendszerszintű változás következhet be, ha a vezetők megfelelő kombinációi összeállnak.

A Párizsi Megállapodás, amely önkéntes jellegű és nem kötelező célokat tűzött ki, a kötelezettségvállalások kedvezőtlen kezdetén alapult. A tiszta technológiai innováció miatti csökkenő technológiai költségek által alátámasztott növekvő tudományos bizonyítékok azonban a polgárok cselekvési igényének növekedéséhez vezettek. Ennek eredményeként a célok növekedtek, és az elkövetkező években határozottabb kötelezettségvállalásokra lesz szükség.
Az éghajlatváltozás gazdasági megértése abból a perspektívából indult ki, hogy a távoli jövőben az elkerült költségek előnyeit egyfajta diszkontrátával érdemes mérlegelni. Mostanra egyre több közgazdász ismeri fel, hogy az éghajlatváltozás elleni intelligens fellépés az „itt és most” időszakában megnövekedett hatékonysághoz, új technológiákhoz vezet, és csökkenti a kockázatokat. Ezek az előnyök viszont ösztönzik a beruházásokat, munkahelyeket teremtenek, egészségesebb gazdaságot hoznak létre, valamint növelik a polgárok megélhetését és jólétét.
VezetésAz Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) azon következtetésével, hogy a 2°C-os átlagos felmelegedés kockázata egyszerűen túl nagy volt, nyilvánvalóvá és a kortárs diskurzus részévé tette a válság nagyságát. A befektetők, a munkatársak és az ügyfelek felkeltek, mondván, hogy látnoki vezetőket szeretnének a történelem jobb oldalán. A felvilágosult tekintélyek felismerték, hogy teljes mértékben el kell kötelezniük magukat a kockázatok kezelése és a lehetőségek megragadása mellett.

Levin és Steer emlékeztetnek bennünket, hogy olyan módon kell cselekednünk, amely nyugtalanító lehet az ambiciózus, de elengedhetetlen éghajlati célok elérése érdekében.

„Még ha a vállalásokat maradéktalanul teljesítjük is, nagy szakadék marad a jelenlegi kibocsátási pályánk és a Párizsi Megállapodás céljainak elérése között. A közösségek világszerte tapasztalják a mindössze 1°C-os felmelegedés hatását, a szélsőséges hőtől az irányíthatatlan tüzeken át a hervadó élelmiszernövényeken át a jég eltűnéséig. A jövő világa egyre felismerhetetlenebb lesz, hacsak nem alakítjuk át tetteinket.”

Az IEA becslése szerint 90 milliárd dollárnyi állami finanszírozásra van szükség a 2030 előtti energetikai átállás demonstrációs projektjeihez. A következő évtizedre azonban csak 25 milliárd dollárt terveznek. Új módszerekre van szükség a magánbefektetések ösztönzésére, a kormányzati kiadások fellendítésére és jobb összehangolására, a szakpolitikák és a szabályozási keretek innovációs menetrendhez való igazítására, valamint a kockázatok további csökkentésére irányuló szigetelésre, hogy több magánbefektetést vonzzanak. Levin és Steer szerint különösen a fejlődő gazdaságoknak van szükségük jelentős támogatásra finanszírozás, technológiatranszfer és kapacitásépítés formájában, hogy kiaknázzák az innováció előnyeit és elmozduljanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő felé.

Az előttünk álló innováció hatóköre ijesztő, de lehetséges

A pénzügyi innováció, az intézményi tervezés, az újszerű partnerségek, a jótékonykodás és a nemzetközi együttműködés segítheti az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást. Egyes trendek már most is hihetetlen ígéretet mutatnak. Az akkumulátorok ára csaknem 90%-kal csökkent az elmúlt évtizedben. A megújuló energiaforrások exponenciális növekedése sok helyen a választott technológiákká teszi őket. Az elektromos járművek (EV) elterjedése felgyorsult, a belső égésű motorok egyre több kormányzati kivonása, az elektromos járművek iránti kereslet növelését célzó támogatások, valamint az autógyártók által kitűzött elektromos járművek flottája.

Mit kell tenni annak érdekében, hogy az átalakulást a nulla kibocsátású globális társadalommá alakítsuk, és korlátozzuk a globális felmelegedést? A Levin és a Steer egy sor szükséges újítást kínál.

A megújuló energiaforrások arányának az áramtermelésben a jelenlegi 25%-ról közel 100%-ra kell mozdulnia 2050-re.
A jelenleginél hatszor gyorsabban kell kivonni a kibocsátásmentes szenet.
Épületeinket úgy kell felújítani, hogy 2.5-ra 3.5-2030 százalékos arányban karbonmentes legyen a fűtés és hűtés, valamint a jobb energiahatékonyság.
Az elkövetkező évtizedekben a terméshozamoknak meg kell duplázódniuk a közelmúlthoz képest, hogy kielégítsék a növekvő népesség élelemszükségletét – és ezt az erdőkbe való beavatkozás, a mezőgazdasági terjeszkedés elkerülése, a talaj egészségének, valamint a víz mennyiségének és minőségének megőrzése nélkül kell megtenni.

Az innováció kulcsfontosságú lesz e célok 2030-ig történő eléréséhez, és nagyrészt elérhető a könnyen elérhető technológiákkal. Az innováció ösztönzésére irányuló erőfeszítéseknek e technológiák kutatására és fejlesztésére kell összpontosítaniuk, valamint azon technológiákra és infrastruktúrára, amelyektől ezek a megoldások függenek.

RMI (korábban a Rocky Mountain Institute) hozzáteszi, hogy gyorsan le kell vonnunk a szén-dioxid-intenzív eszközöket, jóval a gazdasági és műszaki élettartamuk vége előtt. Felvázolják, hogy a szénerőműveket be kell zárni, a fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat be kell fejezni, és nem lehet új fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrát építeni – beleértve a keresletoldali infrastruktúrát, például az autópálya-bővítéseket és a gázelosztó rendszereket.

A még fejlesztés alatt álló technológiákra való támaszkodás még nagyobb a nehezebben csökkenthető ágazatokban, mint például a távolsági szállítás és a nehézipar. Kutatók a Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium (NREL) két elektromos szolgáltatóval együttműködve a közelmúltban egy ígéretes lehetőséget vizsgált a rövid távú villamosításra ebben a szegmensben a depótöltés révén. Az NREL kutatói többféle töltési stratégiát szimuláltak, beleértve az „intelligens” töltést is, ahol a BEV-k teljes mértékben kihasználják a depónál töltött időt, hogy lassabb ütemben töltsenek, és csökkentsék a csúcsenergia-igényt. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a töltési követelmények teljesíthetők a jelenlegi kis teljesítményű töltési technológiával (≤100 kW/jármű) megfelelő teljesítményszinteken a vizsgált flották esetében.

Levin és Steer innovációs lehetőségként használja a közvetlen levegőelfogás és -tárolás példáját. Az IPCC és a National Academies of Sciences azt sugallják, hogy a század közepére évente 8-10 gigatonna szén-dioxidot (GtCO2) kell eltávolítani. A természetes megközelítések, mint például a táj-helyreállítás 5–6 GtCO2-t távolíthatnak el, jelentősen megújított erőfeszítésekkel, de a mérnöki megközelítések olyan mennyiségű szenet távolíthatnak el és tárolhatnak, amennyire a legújabb tudomány szerint szükséges. A rögzítés és tárolás méretezése nem csak a technológiai innovációra támaszkodik az energiabevitel és a költségek csökkentése érdekében, hanem az olyan szakpolitikai támogatásoktól is függ, mint az adójóváírások, a nagyobb piaci kereslet, valamint az állami és magánberuházások.

Utolsó gondolatok a remény erejéről

Természetesen a megrögzött és ragaszkodó üzleti és politikai vezetők, valamint a lakosság kritikus szegmensei a status quo fenntartásában érdekeltek, és ellenállnak a változásnak a fosszilis tüzelőanyagok által vezérelt világtól távol. A klímaválság körüli diskurzus zűrzavaros. Levin és Steer ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányzati intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy az átmenetek igazságosak és méltányosak legyenek, különösen a munkavállalók és az iparágak számára, amelyek jelenleg a szén-dioxid-intenzív jövőhöz kötődnek. Csak ezen a héten Jennifer Granholm energiaügyi miniszter védte a Biden-adminisztráció javaslata, hogy adójóváírást adjanak a szakszervezeti autógyártók által gyártott elektromos járművekre. A Build Back Better törvényjavaslat bizonytalan helyzetben van ennél az írásnál.

Igen, messze vagyunk attól a kibocsátási pályától, amely elkerüli az éghajlatváltozás még rosszabb hatásait, ezért az innovációnak az egész évtizedben fel kell gyorsulnia. A század közepére a szükséges kibocsátáscsökkentések csaknem fele olyan technológiákat igényel, amelyek még nincsenek a piacon. Ahogy a Érintett Tudósok Szövetsége teljesen világossá teszi: „Bármilyen kívánságunk is van, nem fogjuk ugrabugrálni a Nagy Dekarbonizált Helyre. Valós cselekvésre van szükségünk. Valós politikára, tényleges haladásra, tényleges változásra van szükségünk, amely arányban áll azokkal a lépésekkel, amelyeket ezek az éghajlati célok megkövetelnek.”