Hogyan oldhatja meg egy globális szerződés a műanyaghulladék-válságot | Greenbiz

Hogyan oldhatja meg egy globális szerződés a műanyaghulladék-válságot | Greenbiz

Időbélyeg: 22. május 2023. 5:11
Forrás csomópont: 2669708

A jövő héten Párizsban, az ENSZ által támogatott nemzetek, üzleti csoportok és aktivisták találkozója gyűlik össze, hogy előmozdítsák a műanyagszennyezés világszerte történő visszaszorítását célzó szerződést.

If done thoughtfully and comprehensively, the treaty could be a game-changer. But that’s a two-liter-sized “if.” The open question is whether the measures being considered are sufficient to stem the still-growing tide — or is it a tsunami now? — of műanyag hulladék, beleértve az üres csomagolást és egyéb törmelékeket, amelyek már ellepik a világ tájait és vízi útjait.

A törekvés a Globális szerződés a műanyagszennyezésről, egy jogilag kötelező erejű megállapodást tavaly év végén indították el a A műanyagszennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság első ülése, az ENSZ szóhasználatában INC-1 néven ismert. Az utótalálkozó, INC-2, május 29-én kezdődik. Megkísérli nullázni azokat a kényes kérdéseket, amelyekkel a szerződésnek foglalkoznia kell. A cél az, hogy a végleges tervezet 2024-ben ratifikálható legyen.

Ezen kényes kérdések közé tartozik a ENSZ dokumentum issued in April: potentially banning or phasing out certain polymers and plastics; reducing the dispersion of microplastics into the air, water and soil; encouraging circular designs of products and packaging; cleaning up plastics already in the environment; and facilitating a just transition, “including an inclusive transition of the informális hulladékszektor” in developing economies. (Hyperlink added.)

It seems we’ve come a long way from the days, not very long ago, of a műanyag szívószálak felett idegesítve.

A szerződés része a befektetők, szabályozók, aktivisták és márkák növekvő aggodalmának a műanyagok környezetre és emberi egészségre gyakorolt ​​hatása miatt. Tavaly például az Amazon éves közgyűlésén a részvényesek alig több mint 48 százaléka szavazott egy határozat mellett. benyújtott Az As You Sow aktivista csoport arra kérte az e-kereskedelmi óriáscéget, hogy fedje fel növekvő műanyagcsomagolás-felhasználását.

We’ve come a long way from the days, not very long ago, of fretting over plastic straws.

Ebben a hónapban, mint kollégám, Jesse Klein jelentett, the advocacy group CDP announced it will start collecting data about companies’ use of plastics in order to provide greater visibility over how they are contributing to the plastic waste crisis. Companies are being asked to disclose their “most problematic” production and use of plastic polymers, durable plastics and plastic packaging.

All this is taking place at a time when the production and consumption of plastics continues its unyielding growth. Global plastics production doubled during the first two decades of the 21st century, according to the Organisation for Economic Co-operation and Development. According to its “Global Plastics Outlook: Politikai forgatókönyvek 2060-ig,” plastic waste is on track to nearly triple by 2060 worldwide, with around half going into landfill and less than a fifth recycled.

Wrote the report’s authors: “Without radical action to curb demand, increase product lifespans and improve waste management and recyclability, plastic pollution will rise in tandem with an almost threefold increase in plastics use driven by rising populations and incomes.” The report estimated that almost two-thirds of plastic waste in 2060 will be from short-lived items such as packaging, low-cost goods and textiles.

The runup to INC-2 has seen the publication of other reports on the plastics problems. Last week, the U.N. Environment Programme (UNEP) published “A csap elzárása: Hogyan tud a világ véget vetni a műanyagszennyezésnek és létrehozni egy körkörös gazdaságot,” examining the economic and business models needed to address plastics’ impacts, from reuse to sustainable plastic alternatives. Also last week, the advocacy group WWF published “A nagy kockázatú műanyag termékek lebontása: a szennyezés kockázatának felmérése és a műanyag termékek kiküszöbölésének megvalósíthatósága,” which aimed “to identify and prioritize plastic product groups with the highest pollution risk, and the control measures that would be most suitable to address them.”

Kereslet vagy kínálat?

Szóval, hogyan változtathatná meg a játékot egy globális szerződés? Nemrég megkértem több megfigyelőt, akik nyomon követték a kérdést, hogy mérlegeljék a szerződés kilátásait, és hogy mit kell tennie a műanyagfogyasztás és -hulladék növekedési görbéjének meghajlásához.

“The argument behind why we need a treaty is that you have this globally traded commodity and everyone’s playing by a different set of rules,” John Duncan, who leads WWF’s global initiative, Nincs műanyag a természetben, explained to me. “So, I think the logic for a global treaty, to bring about standardization and create global rules and a level playing field, is very important.”

Duncan magyarázata szerint két alapvető megközelítés létezik: a kínálat és a kereslet. A kínálati oldali kezdeményezések közé tartozik a termelés korlátozása, a visszanyert műanyagok kínálatának növelése, valamint a műanyagok és az alternatív anyagok és termékek fenntarthatóságának javítása.

“That’s quite challenging,” Duncan said. Among other things, it requires improving recycling systems, which have been notoriously bad at collecting and processing most types of plastic. “You could be shooting yourself in the foot by trying to tackle it from a supply-side approach.”

Broad-based bans are similarly problematic, Duncan said. “It’s easy to default to, ‘Plastic is the devil and we need to get rid of it.’ I think that’s a very naive approach. Plastic has a number of very important applications but we have broadly lost sight of what those applications are.”

A kereslet-kínálat egyenlet egyensúlyba hozása lesz az egyik gonosz probléma, amellyel a szerződés tárgyalóinak szembe kell nézniük.

A keresleti oldalon a megoldások közé tartozik az újrahasznosított műanyagok iránti kereslet növelése, valamint a versenyfeltételek – az ár és a teljesítmény – kiegyenlítése az új és az újrahasznosított műanyagok között. Ez magában foglalhatja a szűz anyagokra kivetett adókat, az újrahasznosított tartalomra vonatkozó szabványokat, a célzott beszerzési követelményeket és a fogyasztók oktatását.

A kereslet-kínálat egyenlet egyensúlyba hozása lesz az egyik gonosz probléma, amellyel a szerződés tárgyalóinak szembe kell nézniük.

Montreal vagy Párizs?

Egy másik kulcskérdés: kell-e a szerződés megközelítését szűken összpontosítani, mint az 1987-es esetében Montreali Jegyzőkönyv az ózonréteget lebontó anyagokról, amely nagyrészt megszüntette az ózonréteget lebontó vegyszerek gyártását és felhasználását, vagy tágabb értelemben, mint a 2015. Paris megállapodás a klímaváltozásról?

Mindegyikhez van plusz és mínusz.

A Montreali Protokoll a vegyi anyagok egyetlen kategóriájára összpontosított, amelyek felhasználása szinte teljes mértékben a vállalkozások közötti volt. Egyértelmű célja volt: az ózonréteget lebontó anyagok előállításának és felhasználásának megszüntetése.

The process worked. “We have the thickest ozone level layer that we’ve had for 100 years because we just actually did it,” Duncan noted.

Ezzel szemben a Párizsi Megállapodás tág célokat tűzött ki a globális gazdaság elképesztő köre köré, a villamosenergia-termeléstől és a mezőgazdaságtól a közlekedésig és az épített környezetig, beleértve az üzleti és fogyasztói magatartást is. Minden nemzetre támaszkodik, hogy elkészítse saját ütemtervét és kitűzze saját céljait – nem szabad elfelejteni, hogy e célok összege nem feltétlenül egyezik meg a szerződésben megfogalmazott célokkal. Ennek ellenére minden nemzetet bevont a gazdasági tevékenységek széles körének kezelésébe, és egyes esetekben újrafeltalálásába.

“With plastic, every single industry in the world uses it for something,” Doug Woodring, founder and managing director of the Ocean Recovery Alliance (and an occasional GreenBiz közreműködője), explained. “There are too many types, there’s no standardization and it’s spread across the world to consumers, so it’s very different than controlling the tap, which is what Montreal was about.”

Ebben rejlik a dilemma: A montreali cél egyértelmű volt, és a vegyszerek kis csoportjára összpontosult; a párizsi megközelítés tág, rugalmas, és minden nemzet vagy szubnacionális entitás végrehajtása (és értelmezése) függvénye.

Mi a legjobb módszer a műanyaghoz? Az INC-2 küldöttei és párizsi befolyásolóik feladata lesz a megoldás.

Természetesen mind az aktivisták, mind az üzleti érdekek – a fosszilis tüzelőanyag- és vegyianyag-gyártók és a főbb márkák – teljes erővel igyekeznek alakítani a beszélgetést. Decemberben az uruguayi Punta del Este-ben található INC-2-nél, amely főleg eljárási kérdésekkel foglalkozott, aktivisták - kesergett “the presence of leading corporate polluters in the negotiation process and the lack of transparency from [UNEP] on how many of them are hiding behind NGO badges.”

A jövő héten valószínűleg folytatódik az aktivista-vállalati ellentét. Érdekes lesz nézni.

Az üzleti válasz

Companies have ample reason to both advance and forestall a global treaty. “A lot of the challenges that companies face is that each country has a pipeline of five to 10 or 15 regulations, sometimes going in very different directions,” WWF’s Duncan said. “Some places are pushing for biodegradable or bio-based plastics, some are banning plastics. I think companies are saying, ‘It’s actually cheaper if we could have a system that harmonized all these things.’ It would make a hell of a lot of sense.”

A WWF-nél betöltött szerepe részeként Duncan a titkárság társvezetője az Üzleti koalíciónak a Globális Műanyag Szerződésért, amely több mint 80 pénzügyi intézményt, nonprofit szervezetet és vállalatot képvisel a műanyagok értékláncában, amelyek egy közös látásmód. They view the treaty as key to accelerating progress in three areas: reducing plastic production and use through a circular economy approach; increasing the circulation “of all necessary plastics”; and preventing and remediating “hard-to-abate micro- and macro-plastic leakage into the environment.”

Más üzleti csoportok nem ragaszkodnak annyira a műanyaggyártást korlátozó megoldásokhoz. Ide tartozik az American Chemistry Council (ACC), amelynek tagjai nagy vegyipari és olajipari vállalatokat képviselnek. Mint Jelentette a Reuters last year: “The Washington-based ACC is attempting to forge a coalition of big businesses to help steer treaty discussions away from production restrictions, according to an Oct. 21 e-mail sent from the trade group to a blind-copied list of recipients.”

Egy másik csoport, Global Partners for Plastics Circularity, a collaboration of the International Council of Chemical Associations (“the global voice of the chemical industry”), is advocating for a circular economy “in which plastic products and packaging are sustainably reused or recycled instead of discarded, enabled by a global agreement that unlocks industry innovation and global investment in plastics circularity.” That is, its primary focus is on end-of-pipe solutions — the disposition of plastic at the end of its useful life, as opposed to reducing plastic use altogether or developing non-polluting alternatives.

Meg kell mondanunk, az ipari koalíciók gyakran csúnyán megbukott érdemi és hatékony megoldásokat kínál a műanyagválságra. És ez különösen igaz azokra a koalíciókra, amelyeket azon iparágak vezettek, amelyek létrehozták a megoldandó problémát.

Ahogy Jeva Lange írta nemrég a hírlevélben Napi hőtérkép, “Plastics are the fossil fuel industry’s last stand.”

“The challenge is that, at the treaty level, what we have to overcome is individual states or companies fighting for their own specific interests, as opposed to looking at the bigger picture,” said Duncan. Moreover, he said, “We typically look at the costs associated with change and struggle to understand the opportunities associated with that change.”

It’s naive to look at it just as a waste problem because it’s not. It’s a systems problem.

Tovább bonyolítja a vállalati választ az a tény, hogy nem világos, hogy a vezető márkák hány olyan kötelezettségvállalást tettek, amelyet a műanyaghulladék csökkentése vagy megszüntetése érdekében már vállaltak.  

“Unfortunately, there hasn’t been a lot of progress,” Simon Fischweicher, head of corporations and supply chains at CDP North America, told me. “We’ve seen an increase in policy around single-use plastics. We’ve seen an increase in company commitment around single-use plastic. Yet we have not seen any decrease in plastic waste. In fact, we’ve only seen an increase in the amount of plastic production and waste. And we know that, at least in the United States, 85 percent of plastic ends up in the landfill. So, there really hasn’t been much progress in terms of recycling, reusing or reducing anything around single-use plastic.”

Fischweicher szerint az adatok hiánya és a műanyagnak az éghajlati válsággal való kapcsolata késztette a CDP-t a közelmúltban a műanyagok nyilvánosságra hozatalára irányuló kezdeményezésére.

“We made the decision that in order to address the climate crisis, we needed to address the nature crisis, and that includes ocean health,” he explained. “Plastic pollution and microplastic particles are significantly damaging the health and biodiversity of our oceans, which serve as major carbon sinks and are critical for human society and nature overall.” The treaty, he said, could significantly advance that goal.

A jövő héten Párizsban összegyűltek döntenek majd arról, hogy a műanyagok elérhetik-e az éghajlat és a biológiai sokféleség szintjét, és ha igen, milyen kritikus kérdések, amelyek méltóak egy globális szerződés megkötésére. A kritikusok, mint például Doug Woodring, már most is rámutatnak a szerződéses megközelítés hibáira.

For starters, Woodring told me, the treaty “doesn’t deal with existing inventory,” meaning “all of the stuff that is already out there, which could get recovered and repurposed in some manner, even if it’s for energy but also for concrete or asphalt or new materials that are plywood replacements.”

Moreover, he said, the proposed treaty is more about tweaking the existing system than reimagining it. “There’s no rethink on how to collect plastic in a better way and get it to the brands that have made huge commitments to use it. That’s the giant missing piece that is not being addressed.”

John Duncan agrees. “It’s naive to look at it just as a waste problem because it’s not. It’s a systems problem. You want the right materials to be used in the right places. And when they are being used in the right places, you need the right systems to manage them effectively.”

De még a kritikusok is reményt látnak a jövő heti szerződési tárgyalásokban.

“This is just stage two of a many-stage process,” Woodring said. “It’s not going to be the end of the treaty discussion. It’s just part of the process to get to the next meeting.” Indeed, the U.N. already has mapped out future meetings: INC-3 in November, in Kenya; INC-4 next spring, in Canada; and INC-5 in fall 2024, in South Korea.

Concluded Woodring: “I think there will be a lot of good things that come out of this regardless of what the final answer is.”

Időbélyeg:

Még több Greenbiz