A kínai kémballon segíthet leoldani az Egyesült Államok és Peking közötti nukleáris feszültséget

A kínai kémballon segíthet leoldani az Egyesült Államok és Peking közötti nukleáris feszültséget

Időbélyeg: 7. február 2023. 9:56
Forrás csomópont: 1944721

A kínai megfigyelő léggömb körüli vita, ha a por leülepszik, esélyt jelenthet a két szuperhatalom közötti nukleáris háború kockázatának csökkentésére.

Míg az Egyesült Államok joggal vádolja Kínát légterének megsértésével egy látszólagos kémkísérlet Amerika montanai stratégiai rakétarendszereivel kapcsolatban ez az epizód arra emlékeztet bennünket, hogy a két nemzetnek nincs mechanizmusa véleménycserére és tévhitek tisztázására saját nukleáris arzenáljuk céljával kapcsolatban.

Következésképpen bővelkedik a gyanú.

Érthető, hogy ez hírhedt kémlufi feldúlta az amerikai politikai szervezetet. Mégis fontos szem előtt tartani a stratégiai helyzetet. Az Egyesült Államok és Kína a kölcsönös elrettentés stabil állapotában van, ami azt jelenti, hogy egyik hatalom sem tud először nukleáris csapást mérni a másikra anélkül, hogy pusztító megtorlásra ne hívna. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb a kölcsönös gyanú a szándékkal kapcsolatban, annál nagyobb a veszélye annak, hogy ez a stabilitás megbukhat.

Potenciálisan veszélyes, hogy nincs mód az Egyesült Államok és Kína közötti kölcsönös bizalom kiépítésére a nukleáris fegyverekkel és az atomháborúval kapcsolatban. Az Egyesült Államok bizonytalan abban, hogy mit kezdjen Kína nukleáris arzenáljának felépítésével, és Kína attól tart, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy megtagadja Kínától a hiteles elrettentést. Ami ezt a helyzetet egyre veszedelmesebbé teszi, az a kínai-amerikai kapcsolatok növekvő feszültsége a csendes-óceáni térségben, valamint a fokozódó válságok, sőt az ottani háborúk növekvő kockázata.

A Survival folyóiratban hamarosan megjelenő cikkben leírjuk egy olyan folyamat esetét és napirendjét, amelynek során a szuperhatalmak tisztázhatnák, miért rendelkeznek atomfegyverrel és milyen doktrínák a használatukra.

Konkrétan közvetlen és őszinte kétoldalú stratégiai stabilitási tárgyalásokat ajánlunk a nukleáris doktrínákról, erőkről, szándékokról és aggodalmakról. Ez olyan bizalomépítő intézkedésekkel párosulna, mint például a rakétakísérletekről szóló előzetes értesítés, az új fegyverek céljának tisztázása és a zavarba ejtő hírszerzés kezelése. Ez csökkentheti a gyanút, például a kínai félelmeket, hogy az Egyesült Államok első csapásmérő képességre törekszik, és az amerikai félelmeket, hogy Kína könyörtelenül kiterjeszti képességét az amerikai elrettentő erők célba vételére. Természetesen minden nemzet folytatná a független hírszerzést. De az intelligencia „legrosszabb” értelmezése párbeszéddel enyhíthető.

Ezek a stratégiai stabilitási tárgyalások egy merész koncepció megvalósítását is magukban foglalhatják: kétoldalú amerikai-kínai ígéretet, miszerint először nem egymás vagy a másik nemzet szerződéses szövetségesei ellen használnak atomfegyvert.

Ez a kétoldalú, első használat tilalmára vonatkozó ígéret nem vonatkozna más nemzetekre, például Oroszországra vagy Észak-Koreára. Kína mindig is azt mondta, hogy nukleáris fegyvereinek egyetlen célja a nukleáris támadások elrettentése – hogy soha nem használja őket először. Az Egyesült Államok a maga részéről úgy találja, hogy a nem nukleáris haditechnikában és haderőkben meglévő fölénye drámaian csökkentette az atomháború megindításának szükségességét. Ezért a kínai megfigyelő léggömb miatti szorongás ellenére – vagy éppen ezért – mindkét hatalom mély levegőt vehet, és megfontolhatja, hogyan lehetne eloszlatni a félreértéseket, növelni a bizalmat, és csökkenteni a világot veszélyeztető hibák kockázatát. A tét nem is lehetne nagyobb.

A csendes-óceáni térség tele van kínai-amerikai feszültséggel, amely elsősorban Kína azon céljából fakad, hogy csökkentse az amerikai jelenlétet és befolyást ott. A nukleáris fegyverekről és a háborúról folytatott intenzív párbeszéd nem fogja megszüntetni ezt a problémát. Az általunk javasolt eljárás azonban hozzájárulna ahhoz, hogy az ilyen különbségek, még a fegyveres incidensek sem érjenek véget a nukleáris Armageddonnal. Lényegében az Egyesült Államok és Kína egyetértene azon a nézeten, hogy a Csendes-óceáni térségből származó vita nem indokolná a nukleáris küszöb átlépését.

Ilyen megértéssel az Egyesült Államok és Kína közös figyelmüket a Csendes-óceáni nukleáris biztonságot fenyegető valóban akut veszélyekre fordíthatják. Ezek közül kiemelkedik Észak-Korea növekvő nukleáris fegyvereitől való függése, és az ellenségeit mérhetetlen pusztítással fenyegető veszély. Merjük azt állítani, hogy az észak-koreai vakmerő vezető kezében lévő nukleáris fegyverek nagyobb veszélyt jelentenek, mint egy nemkívánatos kínai megfigyelő léggömb. Az Egyesült Államoknak és Kínának együtt kell törekednie a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítésére.

Az Egyesült Államok elkötelezett a térségbeli szövetségesei iránt, és egyre inkább támaszkodik rájuk – mindenekelőtt Japánra. Ha az Egyesült Államok jelezné, hogy csökkenti a nukleáris fegyverek bevetésével való fenyegetéstől való függését, az biztosan felkeltette Tokió figyelmét. Valójában minden olyan erőfeszítéshez, amely Kína bevonására irányul az atomháború veszélyének csökkentésére, Japán támogatására lenne szükség. Tekintettel arra, hogy a japánok most az Egyesült Államokkal együtt arra törekednek, hogy jelentősen javítsák nem nukleáris katonai képességeiket, és figyelembe véve Japán történelmét, arra következtethetünk, hogy Japánnak fogékonynak kell lennie a nukleáris fegyverektől való függés csökkentésére.

A válságok magában hordozhatják a lehetőségek magvait. Bár a mai amerikai hangulat aligha kedvez a Kínával való olajágcserének, nem túl korai elgondolkodni azon, hogyan csökkentsük a félreértéseket és a kockázatokat a szuperhatalmak közötti atomháború elhárítása érdekében.

David C. Gompert az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiájának kiváló vendégprofesszora. Korábban a nemzeti hírszerzés megbízott igazgatójaként, az amerikai elnök különleges asszisztenseként, helyettes külügyminiszterként és a RAND Corporation alelnökeként dolgozott.

Hans Binnnendijk az Atlantic Council kiváló munkatársa. Korábban az Egyesült Államok elnökének védelempolitikai különleges asszisztenseként, a Külügyminisztérium politikai tervezési stábjának megbízott igazgatójaként, valamint a Nemzetvédelmi Egyetem alelnökeként dolgozott.

Időbélyeg:

Még több Védelmi Hírek Vélemény