Mivel az Aero India 2023, Ázsia legnagyobb légibemutatója február 13-án kezdődik a bengalurui Yelahanka légierő állomásán, az indiai légierőnél röviden a repülésbiztonságra kell összpontosítani. Néhány súlyos, halálos balesetet okozó repülésbiztonsági hibát teljes komolysággal újra kell vizsgálni, mivel minden szerencsétlenség tragédia és óriási veszteség a nemzet számára: férfiak, anyagi és pénzbeli veszteségek.

2014 márciusában egy vadonatúj Lockheed Hercules C-130J zuhant le Agra és Gwalior között, és a fedélzeten tartózkodó összes ember életét vesztette. 2016 júliusában egy Chennaiból Port Blairbe tartó AN-32 a Bengáli-öbölbe esett, túlélők nélkül. 2019 júniusában egy másik AN-32-es lezuhant Arunachal Pradeshben, és a fedélzeten tartózkodó összes ember életét vesztette. 2021 decemberében egy Mi-17V5-ös helikopter lezuhant Coonoorban Wellington felé, és meghalt India legmagasabb rangú szolgálatot ellátó tábornoka és egész kísérete. És most, 28. január 2023-án egy Szuhoj-30 MKI és egy Mirage-2000 légi ütközés következtében egy pilóta meghalt, két másik pedig súlyosan megsebesült. Sokkal biztosabban kell tenni a biztonsági szempontokat illetően, mivel a repülőgépek globális gyártói és kereskedői az Aero India kiállításon bemutatják az Indiába történő eladásra és exportra szánt termékeket.

Mivel minden légiközlekedési vállalatnál a repülésbiztonság a legfontosabb, óvatosan és körültekintően kell végigjárni a kereskedők és műszaki szakemberek ajánlatait.

Így az USA-ban gyártott Boeing F-15 és F-18 teljes spektrumán keresztül minden harci repülés profilja előtérbe kerül; Lockheed Martin F-16 és F-35 vadászgépek és a B-1B Rockwell bombázó.

Bepillantást nyerünk a gépekbe? Az eredeti gyártású General Dynamics (később Lockheed) F-16 többcélú vadászrepülőgépet állítólag Indiának kínálják teljes technológiai átadással helyi gyártásra, felhasználásra és exportra. Bár ez elméletben jól hangzik, India jobban teheti, ha elkerüli ezt az 1972-es évjáratú egyhajtóműves vadászgépet, annak ellenére, hogy világszerte több mint 4,600-as eladása van. Túl késő a nap. A kéthajtóműves Boeing F-15-öt illetően India nem tehet sokat, mivel az 1980-as évek repülőgépeinek fajlagos költsége több mint 100 millió dollár volt, amint azt Jane's All the World's Aircraft megjegyzi. Ezzel elérkeztünk egy újabb kétmotoros F-18 haditengerészeti változathoz, amelyet Indiának ajánlottak fel. A lényeg az, hogy amikor India azon a küszöbön áll, hogy saját bennszülött hajókat készítsen a haditengerészet saját készítésű repülőgép-hordozója számára, vajon megfontoltan megszakítja-e a fedélzetről működő helyi gyártmány felszállását?

A Lockheed Martin legújabb, legmodernebb amerikai vadászgépe, az F-35 azonban nehéz idők elé néz. Mivel rendkívül kifinomult, ez az egymotoros jármű darabonként 90-125 millió dollárba kerül. Fogzási problémái is végtelennek tűnnek. A közelmúlt számos szerencsétlenségétől eltekintve, ami rendkívül súlyossá vált, az az F-2022 leszállása 35 decemberében a texasi Fort Worthben, ami a teljes flotta leállását eredményezte. A katasztrófa következményei drámaivá váltak, mert Pratt és Whitney is leállította a hajtóművek szállítását, „amíg a nyomozásból származó további információk nem születnek, és a repülések biztonsága nem biztosított”.

Ironikus módon az F-35 korábban is turbulenciával szembesült, közvetlenül a 2014. júliusi Farnborough-i (Egyesült Királyság) nemzetközi bemutatkozása előtt. A javasolt programot „az Eglin Légibázison (USA) június 23-án bekövetkezett katasztrofális hajtóműhiba miatt kellett törölni, majd július elején az egész flottára kiterjedő leszállási parancsot kellett kiszabni”.

Ezek a szerencsétlenségek azonban nem akadályozták meg az F-35-ös használatát és megrendelését, mivel Kanada éppen most zárta le a megállapodást 88 darab F-35-ös vadászgép vásárlásáról darabonként 85 millió dollárért. Így az F-35-öt ma Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Norvégia, Nagy-Britannia, Olaszország, Dánia, Hollandia, Kanada és az Egyesült Államok használja. India számára azonban a dél-ázsiai környezetben fennálló, alapvetően bonyolult és összetett műszaki, pénzügyi, üzemeltetési, karbantartási, logisztikai és alkatrészellátási lehetőségek miatt nem látunk rá lehetőséget.

Az Aero India másik érdekes bejegyzése a Rockwell International B-1B Lancer stratégiai bombázója, amelyet híresen Ronald Reagan elnök rendelt 1981-ben. Bár már nincs gyártósoron, ez a négymotoros bombázó tengeri szerepet kapott a „hosszú hatótávolságú hajó elleni harcban”. rakéta”, amelyet az Egyesült Államok Fejlett Védelmi Kutatási Projektügynöksége dolgozott ki, hasonlóan az indiai DRDO-hoz. Az Egyesült Államok légiereje magányos használója lévén ezek közül a régi/használt 64-es működő repülőgépek bármelyike ​​megfelel-e India követelményeinek? Nem. Ennek ellenére India választási lehetőségei és lehetőségei ma nem olyan szélesek, mint azt az ember szeretné. Minden légi show a kereskedelemről és a kereskedelemről szól. Ez a hagyományos módja annak, hogy lenyűgözzük a fogadó nemzetet és a többi résztvevőt, és arra ösztönözzük őket, hogy vizsgálják meg a lehetőségét, hogy kész kézműves termékeket szerezzenek a polcról. India számára ez állandó kihívás. Importálni a „legjobbat és a legfrissebbet”, vagy megpróbálni a lehető legtöbbet őshonosítani?

Igaz, ma egyetlen ország (még az Egyesült Államok sem, amely kiterjedt repülőgép-tervezési és -fejlesztési kapcsolatban áll a kommunista Kínával) a globalizált outsourcing miatt ma már nem tud 100 százalékos önellátást biztosítani, Újdelhi esetében azonban a valóság az, hogy az IAF soha volt egy amerikai vadászgép a készletében. Mindig is európai termék volt (brit vagy francia), orosz vagy többnemzetiségű SEPECAT Jaguar.

Ezért egyszerűen fogalmazva, Indiának ma technológiatranszfert kell követelnie, nem pedig kész gépek importját. A legújabb technológiára van szükség a vadászgépekhez, futóművekhez, rendszerekhez, repüléselektronikához és vezérlőelemekhez. A technológia és a törzs összekapcsolását Indiának kell elvégeznie Indiában. Minden megállapodásnak vagy szerződésnek olyan rendszerek gyártására kell vonatkoznia, amelyek elengedhetetlenek egy indiai vállalat korszerűsítéséhez. Mindenkinek, aki idejön, világosan meg kell mondani, hogy ez nem alku tárgya. Egyébként India továbbra is importfüggő marad.

Kontextusban még mindig egy 1986-os bizarr helyzet motoszkál az elmében. A médiajelentések azt sugallják, hogy az Egyesült Államok „külföldi katonai értékesítésen” keresztül próbálta rávenni Indiát, hogy importálja a Northrop Corporation új F-20 Tiger-cápa vadászgépét. Azok az archaikus információs rendszerek napjai voltak, olyan keveset tudtak róla. Szerencsére valaki az indiai kormányból figyelmeztette a PMO-ban egy okos IFS-tisztet, hogy az F-20 egy meghibásodott gép, mivel a három prototípusból kettő lezuhant – először Dél-Koreában, majd Párizsban. Még az Egyesült Államok légiereje sem ment neki, sőt komolyan bírálta mind a gépet, mind a gyártóját.

Az idők azonban megváltoztak. Mindazonáltal el kell kerülni a csillogó harcosok ugrálási hajlandóságát és a vonakodást, hogy a légibemutatóhoz készült fényes brosúrán és kézikönyvön túl nézzenek. A repülés több milliárd dolláros üzlet, és minden élet számít. A repülés biztonsága az első. Nem szabad elfelejteni a közelmúltban egy polgári repülőgép Nepálban történt lezuhanását, valamint két IAF vadászgép elvesztését ugyanazon a napon Gwaliorban, és kerülni kell minden olyan ajánlatot, amely sietve köthet üzletet vagy szerződést.